Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az PLÉBÁNIAHÁLÓZAT BŐVÜLÉSE A 18. SZÁZADBAN A táblázatok adatai az egyes megyék közti arányszámok viszonylagos állandóságát mutatják. Ez különösen a plébániák számának változását bemutató 3. számú táblázatban figyelhető meg jól. A katolikus népesség megyénkénti aránya sem változott lényegesen. Pilis és Veszprém megyék esetében nőtt valamelyest a másfél évtized alatt a katolikus népesség részesedése a veszprémi egyházmegye teljes katolikus lakosságából. Erre a pilisi területek esetében Buda környéki kedvező fekvésük, Veszprém megye esetében a Bakony vidékének ekkor is folyó betelepítése szolgálhat magyarázatul. Az ezzel együtt járó visszaesést Zalánál könyvelhetjük el. Somogy és Fejér megyék katolikus népességen belüli aránya a két időpontban gyakorlatilag azonos. Ezekhez az arányokhoz kisebb módosulásokkal jól illeszkednek a plébániahálózat adatai mindkét időmetszetben. A két idézett összeírás között eltelt mintegy másfél évtized alatt a katolikus népesség létszáma megduplázódott az egyházmegye területén - legalábbis a lélekösszeírások tükrében, s ez a növekedés az egyházmegye területén ösz- szességében egyenletesen oszlott meg. A katolikusok lélekszám-növekedése - mint korábban utaltam rá - átlag feletti volt Pilis és Veszprém megyék esetében, ezen a területen mintegy 150%-kal nőtt a számuk. A 18. század második felében a népesség jelentős átalakulásával kell számolni az egyházmegyében, amelyben számottevő tényező lehetett a felekezeti viszonyok nehezen dokumentálható változása is. A katolikusok számában bekövetkezett nagyarányú változás ellenére az egyes megyék területén élők egymáshoz viszonyított aránya nem változott lényegesen a két időmetszetre vetítve. Az egyes megyék településszámainak egymáshoz viszonyított aránya kisebb eltérésekkel illeszkedik az adott terület népességszámához 1770/71-ben. Pilis megye esetében a nagyobb lélekszámú települések indokolják a két arányszám közti különbséget, Veszprém megye esetében talán a püspöki és megyeszékhely Veszprém torzító hatása okozza ugyanezt. Zala és Somogy gyakorlatilag azonos településszámmal (Zala: 310 / 36%; Somogy: 301 / 35%) szerepel, katolikusaik száma azonban jelentősen eltér egymástól (Zala 97 ezer fő / 41,5%; Somogy: 56 ezer fő / 24%). A különbség a más felekezetekhez tartozók fokozottabb Somogy megyei jelenlétére utal. A plébániahálózat változásainak adatsora a korszak egészében jól illeszkedik a katolikusok számarányához. Az egyházszervezet kiépítése tehát területileg kiegyensúlyozottan történt, a látszólagos egyenetlenségek ellenére is. Külön hangsúlyozni érdemes, hogy kisebb hangsúlyeltolódásokkal ugyan, de ez a kiegyensúlyozottság a korszak egészére jellemző. 73
