Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA kében helyezkedett el a kaposvári plébánia, amelynek a várostól nyugatra gyakorlatilag nem volt vonzáskörzete, így a segesdi és a kaposvári katolikus lelkipásztorkodási körzet nem érintkezhetett egymással.196 A Kaposvártól délre található községekben élő katolikusokat licenciátusok gondozták.197 E somogyi példa is jól mutatja, az egyházszervezés e korai szakaszában a tér leírására az egyházmegye, a plébánia, a plébániahálózat, a határ mai általánosan elfogadott fogalma csak korlátozottan használható fel. Az egyházmegye területét ebben a korban nem fedte le a plébániák hálózata. Ha azonban az egyházmegye korabeli térképére pillantunk, egy másik, (elsősorban ferences) kolostorok által alkotott hálózatra lehetünk figyelmesek. Ez természetszerűen nem kötődött szigorúan az egyházmegyékhez, azaz lelkipásztorkodási területük - elhelyezkedésük függvényében - azok határain átnyúlt. A Budán élő, a bosnyák és a mariánus rendtartományhoz tartozó ferencesek, az egyházmegyén kívül fekvő földvári és simontornyai rendházak és az exempt Fehérvárott létesült kolostor szerzetesei, Mór kapucinusai, a püspöki alapítású Veszprém és Sümeg ferencesei, a szentlászlóegyházai és kanizsai, végül Somogybán az ekkor még csak időlegesen megtelepedett segesdi szerzetesek, s a vitatott hovatartozású Szigetváron élő ferencesek végezték a katolikus lakosság lelkigondozását. Ebben, az egyházmegye területét szinte teljesen lefedő szerzetesi egyházszervezetben inkább csak kivételképp jelentek meg plébániák, mint a régóta létező Tapolca, Keszthely, Zalaegerszeg és Salomvár vagy az újabb alapítású Karos és Buzsák. Ezek szigetszerűen helyezkedtek el; egymással területileg többnyire nem voltak kapcsolatban, a köztük elterülő szórványvidékeken folytatott lelkipásztori munka jelentette számukra a kapcsolódási lehetőséget. (II. térkép) Ez a kijelentés még a kor viszonyai között sűrűnek mondható plébániahálózattal rendelkező észak-zalai területekre is igaz. Ez az állapot egészen az 1740-es, 1750-es évekig fennmaradt, még ha az arányok a plébániahálózat kiépülésével párhuzamosan el is tolódtak. Mindez jól mutatja, hogy a korszak kezdetén a veszprémi egyházmegye egésze lelkipásztori szempontból missziós területnek számított. 196 Amennyiben a segesdi ferencesek által ellátott Dombo-Vár valóban nem a Tolna megyei településsel azonos. Ezt a református tömböt volt hivatva megbontani az 1710-es évek második felében létrehozott nagybajomi és csökölyi plébánia. A katolikus plébánosok érkezését mindkét esetben megelőzte a protestáns lelkészek eltávolítása a településről. Vö. Köblös- Kránitz 2009.145. és 229. 197 Visszautalok a korábban írottakra. (Zselic)szentpál, (Zselic)kislak, Töröcske (Kaposvár része), Simonfa és Kaposújlak, s esetleg a környékbeli települések jöhetnek szóba. A fenti falvakban licenciátusok működtek még 1735-ben is, adatunk is abból az időből származik. Ekkor a települések a kaposvári plébánia vonzáskörzetébe tartoztak, s a világi kisegítők vélhetően már ekkor is a bencések felügyelete alatt működtek. 64
