Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.1. Az egyházmegye területi kiterjedése
Az EGYHÁZMEGYE TERÜLETI KITERJEDÉSE Olyan településeket is találunk az egyházmegye területén, amelyek nem voltak önálló plébániák (anyaegyházak), ugyanakkor kiváltságokkal rendelkeztek, vagy lakosaik, birtokosaik szerették volna, hogy rendelkezzenek. Erre példa (Balaton)kenese, Balatonfőkajár és Padrag esete 1761-ből. Földesuraik, a kiváltságolt Vörösberényt birtokló győri jezsuiták, illetve a veszprémi püspök eltérő álláspontot képviselt a kérdésben. Balatonfőkajárt a jezsuiták az esztergomi érsek 1700-as és 1755-ös rendelkezésére hivatkozva kiváltságolt egyháznak tartották, ezzel szemben a veszprémi püspök a települést előbb a mezőkomáromi, majd a fülei, végül a lepsényi plébániához csatolta filiaként. A településtől távol fekvő, és Veszprém megye Balatontól délkeletre található településeinek zömét adminisztráló mezőkomáromi plébános joghatósága a településen nyilvánvalóan jelképes lehetett (ha nem csak utólagos jogalapként hozták fel). Összeírásokban nem is említik kapcsolatukat, csak a jogvita irataiban szerepel ennek ténye. A fülei, majd az 1750-es évek derekán a lepsényi plébánia megalapításával a helyzet gyökeresen megváltozott. Erre válaszként születhetett a jogvita során felemlegetett 1755-ös érseki rendelkezés.120 A kiváltságolt plébániák korántsem elhanyagolható problémája az új egyházmegyék felállításával egy időben oldódott meg. Mivel az exempt egyházak az esztergomi érsek joghatósága alá tartoztak, a főegyházmegye felosztásakor, 1776-ban kebeleztettek be a területileg illetékes egyházmegyék testébe.121 Fennmaradt Dravec József káptalani helynök ünnepélyes székesfehérvári bevonulásának rövid leírása. Ennek szövegéből kiolvasható, hogy az egyházmegye vezetése elégedetten nyugtázta a területenkívüliség megszüntetését.122 A korszakban az egyházmegye határait nem lehet a mai értelemben vett határvonalként értelmezni, s ez igaz az esperesi kerületek és a plébániák határaira is. Az egyházszervezet kiépítése egyúttal a tér szimbolikus és konkrét birtokbavételének folyamatát is jelentette. 120 Az esztergomi érsek megbízottjának egyházlátogatása (Vörösberénnyel együtt) 1761: PL VC liber 64.; az érseki rendelkezés 1755: PL AEV no 1194.; a joghatósági vita iratai 1757: VÉL 1.1.6. fasc. 3. no 77-79.; Mezőkomárom filiája (1749 előtt), Füle filiája (1749-1750-es évek második fele) említve 1757. IV. 15.: VÉL 1.1.6. fasc. 3. no 78.; Lepsény filiája (1750-es évek második felétől): VÉL 1.1.14. tóm. 8. 24. 121 Megmaradt azonban Buda és Pest városok és azok környékének kiváltságolt állapota. Ez Buda esetében érintette a veszprémi, majd később a székesfehérvári egyházmegyét. A budai plébániák mellett Óbuda, Békásmegyer, Szentendre és Visegrád plébániái maradtak az esztergomi érsek joghatósága alatt. Borovi 2000.183-186. és Веке 2013.1. 28-29. (A vonatkozó egyházigazgatási fejezet Erdő Péter munkája). A Pannonhalma alá tartozó Bakonybél helyzetét pedig nem érintette az 1776-os rendezés. 122 Az 1776. szeptember 15-én történt bevonulás leírását a fehérvári esperesi kerület jegyzőkönyve őrizte meg az utókor számára. Isten különös kegyelmének tekinthette Dravec József, hogy főpásztor hiányában káptalani helynökként ő - aki csaknem húsz éven át állt a fehérvári esperesi kerület élén, s szoros kapcsolatát a területtel Veszprémbe kerülését követően is megtartotta - mutathatta be az ünnepi szentmisét az egykori koronázóvárosban. SzPL no 5068. 361-362. 43
