Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

VII. Mutatók

A reformáció térnyerése és az oszmán hódítás, aminek kö­vetkeztében a veszprémi egyházmegye a 16-17. században a hódoltság és a Magyar Királyság határvidékére került, magá­val hozta a katolikus egyházi struktúra szinte teljes eltűnését a püspökségnek a Dunántúl közel felét felölelő területéről. A törökellenes visszafoglaló háborúk sikere, majd a Rákóczi vezette szabadságküzdelem lezárása az 1710-es évektől kez­dődően megteremtette az egyházmegye újjászervezésének feltételeit. Az ezt követő bő fél évszázadban a katolikus egyház újraintézményesült a Dunántúl középső területein. A legfontosabb feladatot a hívek lelkigondozásának és a pap­ság utánpótlásának a biztosítása jelentette. Mindkettőnek el­engedhetetlen feltétele volt a plébániák számának növelése, s ezzel együtt az egyházi irányítás hatékony megszervezése. Jelen kötet ezt a folyamatot követi végig az 1700-as évek kez­detétől egészen 1777-ig, a dunántúli egyházmegyék átszer­vezéséig. A plébániahálózat változásai mellett bemutatja az egyházmegye irányításában szerepet játszó helynökök, kano­nokok és kerületi esperesek szerepét, kiválasztásuk mecha­nizmusát is. A kötetben foglaltakat archontológiai és topog­ráfiai adattár, valamint térképmellékletek egészítik ki. A szerző 1977-ben született Pápán. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen szerzett történelem és latin szakos diplomát. A Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, majd a Veszprém Megyei Levéltár munkatársaként tíz éve foglalkozik a veszp­rémi egyházmegye 18. századi történetével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom