Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.1. Az egyházmegye területi kiterjedése
A PLÉBÁNIAHÁLÓZAT KIÉPÍTÉSE A 18. SZÁZADBAN ne kívánja Szulimánra történő visszatérését. Kozarics 1748 áprilisától buzsáki plébánosként működött tovább a veszprémi egyházmegyében,92 Szigetvár és környéke pedig végleg kikerült a veszprémi püspök joghatósága alól, s - úgy tűnik - érdeklődésének homlokteréből is. A negyedik határos egyházmegyével, a zágrábi püspökséggel való viszony a fentiektől lényegesen eltérően alakult. Egyrészt a zágrábi egyházmegye hasította ki a legnagyobb területet a veszprémi testéből,93 másrészt ezt a területveszteséget a veszprémi püspök nem ismerte el,94 s a 18. század első felében konfliktusok sora köthető a kérdéses plébániákhoz. Az alábbiakban csupán ezek főbb irányait kívánom ismertetni.95 A korábban bemutatott Somló környéki településekhez hasonlóan időben változott, hogy mely településekre akarta / tudta kiterjeszteni joghatóságát egyik vagy másik egyházmegye főpásztora. Ezeket a változásokat elsősorban az egyházlátogatások jegyzőkönyvei segítségével lehet nyomon követni. Kanizsa oszmán uralom alóli felszabadulását követő években a zágrábi püspök több alkalommal is végeztetett egyházlátogatást a településen.96 Az általa vizitáltatott plébániák száma a 18. század elejétől kezdődően megnövekedett, s a vitatott Zala megyei települések helyett tevékenysége elsősorban Somogy megye Dráva-menti területére terjedt ki. Somogybán legkorábban a babócsai plébánia látogatására került sor. Az 1713-ban elvégzett vizitáció szerint a babócsai plébánia része volt a később egyértelműen a veszprémi 92 VÉL 1.1.9. fase. 1. sine no [examen 1753]. 93 Somogy megye esetében a Dráva-menti települések egész sorát számíthatjuk ebbe a körbe, míg Zala megye esetében a Mura északi oldalán a Kerkától keletre fekvő területekről van szó. Ez utóbbi részen a novai és a szepetneki esperesi kerületek osztoztak a 16. század derekán. Karácsonyi-Kollányi-Lukcsics 1912. 459-460. 94 A veszprémi püspök Zágrábbal szemben a század folyamán fenntartott folyamatos jogigénye a 20. század történészeire is hatással volt. Az Ördög Ferenc és Rajczi Pál által tervezett 1771-es állapotokat mutató egyházmegye-térképen Somogy megye Dráva-menti részén a „zágrábi püspöki egyházmegye látja el" felirat olvasható, ez azonban nem fedi a valóságot. A század első harmadának végére kikristályosodott, hogy mely plébániák felett rendelkezik egyik vagy másik megyéspüspök joghatósággal, s ha a felek ezt vitatták, sőt, olykor kísérletet tettek a helyzet megváltoztatására is, a Dráva- és a Kerka-menti területek ténylegesen a zágrábi egyházmegye részét képezték. Ördög 1991-1998. IV. 95 Tehetem ezt azért is, mivel Pehm [Mindszenty] József részletesen foglalkozott a kérdéssel, annak is elsősorban Padányi Bíró Mártonhoz köthető aspektusaival. Ez, noha nem pótolja a kérdéskör modern összefoglalását, adataiban jól felhasználható. Pehm 1934. 273-296. Az itt hivatkozott bőséges forrásanyag mellett lásd még PL AEV no 1188. (A zágrábi és a veszprémi püspök határvitája 1754.) A kérdést Pehm [Mindszenty] József adataira tá- maszodva bemutatta Baróti János is, összegzése azonban nem éri el forrása színvonalát. Baróti 1948. 11-34 . 96 Az 1692-es, 1693-as, 1698-as és 1699-es egyházlátogatás jegyzőkönyveit kiadta Pfeiffer 1947. 41-48. Kanizsa hovatartozásának ügye gyakorlatilag lezárult gróf Volkra Ottó János püspök 1711-es fellépésével. Vö. Körmendy 1995a. 31. A későbbi zágrábi próbálkozások már Kiskanizsára és Homokkomáromra vonatkoztak. Siptár 2010a. 71. 36
