Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
I. Bevezetés - I.2. Szakirodalom és források
Bevezetés fennmaradt korabeli jegyzőkönyvekkel. Míg a veszprémi római katolikus egyházmegye tizenegy esperesi kerületéből összesen két jegyzőkönyvről van tudomásom, addig a református egyházkerület nyolc egyházmegyéjéből hétnek maradtak fenn jegyzőkönyvei, összesen tíz kötet.55 A plébániai levéltárak többsége csupán elenyésző számban őriz 18. századra vonatkozó iratanyagot, gyakran még abban az esetben is, ha a fondjegyzék szerint találhatóak lennének a plébánián ilyen korai dokumentumok.56 A rossz tapasztalatok birtokában lemondtam arról, hogy a plébániákon található esetlegesen megőrződött iratok kedvéért akár csak részleges forrásfeltárást is végezzek ezen a területen.57 A Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban őrzött, valamint az egyéb okból áttekintett plébániai levéltárakban fellehető korabeli anyakönyvek lelki- pásztorokra vonatkozó adatainak vizsgálatát követően a plébániai levéltárakhoz hasonlóan lemondtam a hatalmas kiterjedésű egyházmegye 18. századi anyakönyveinek tételes vizsgálatáról is. Az áttekintett anyakönyvekben található adatok arról győztek meg, hogy csupán egy területen jelentene érdemi információtöbbletet a hatalmas munka elvégzése, mégpedig az üresedésben lévő plébániák ellátására vonatkozóan kaphatnék szisztematikus adatsorokat. Ezekről az esetekről ugyanis az egyházkormányzati iratok csak a legritkább esetben tartalmaznak információkat. Az egyes plébániákon szolgáló lelkipásztorok esetében általában csak első bejegyzésük időpontját rögzítik az anyakönyvek, kivételesnek számított az átnézett anyagban a beiktatás (installatio) napjának bevezetése, a plébániához jutás többi lépcsőfoka (;recommendatio, praesentatio, investitura) pedig természetszerűen nem szerepel az anyakönyvekben. Az egyházkormányzati iratok mellett mintavételszerűen megnéztem az egyházmegye területén jelentős birtokokkal rendelkező családok levéltárában található kegyúri és egyéb egyházi tárgyú irategyütteseket. A családi levéltárak vizsgálata során arra voltam elsősorban kíváncsi, hogy menynyiben tartalmaznak többletinformációt az egyházkormányzati iratokhoz képest a kegyúri ügyek tekintetében, illetve mennyiben lehet ezekből az irategyüttesekből pótolni a 18. század első harmadának az egyházkormányzati iratokból többnyire hiányzó forrásait. Az átnézett öt nagyobb családi archívumból a Veszprém, Fejér és Pilis megyékben birtokos gróf Zichy család, 55 Köblös-Kránitz 2009. 21. 56 Jó példa erre a veszprémi Szent Mihály plébánia, ahol a fondjegyzék szerint az iratanyag 1719-től kezdődően több mint 10 iratfolyómétert tesz ki. Ebből azonban az anyakönyveket nem számítva alig 4-5 centiméternyi anyag származik a vizsgált korszakból. Vö. Dóka 1986. 171. (289. szám). 57 A plébániákon őrzött iratok egyháztörténeti vonatkozásairól bővebben Varga Szabolcs tanulmányából lehet tájékozódni. Velem ellentétben Varga Szabolcs pécsi egyházmegyére vonatkoztatható tapasztalatai jók a plébániai levéltárak anyagával, kiemelten is a 18. századi csekély mennyiségű iratanyaggal kapcsolatban. Varga 2006., hivatkozott rész 140. 24
