Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.6. Összegzés: az egyházmegyei papi pályamodell
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI hogy a budai kerület plébániái, bár a korszak nagy részében kiemelkedő jövedelemmel rendelkeztek, nem játszottak szerepet az egyházmegye elitjébe bejutott személyek életpályájában - leszámítva a kerület espereseit. A javadalmak közti mozgás során felmerülő másik fontos szempont azok területi elhelyezkedése volt. Megfigyelhető, hogy a lelkipásztorok jelentős része kerületen belül, vagy szomszédos kerületeken belül cserélte fel állomáshelyét. A somogyi kerületek példájával szeretném ezt igazolni. 54 személy került somogyi plébániára a korszakban, ebből 28 korábban is a megyében teljesített szolgálatot, míg a távozó 51 plébános közül 28 szolgált továbbra is ezen a területen. Az elmondottak alapján megfogalmazható egyfajta egyházmegyei pá- lyamodell, legalábbis a káptalan és a közvetlen utánpótlását jelentő esperesi tisztségek összefüggéseit illetően; s részben erre alapozva óvatos kijelentések tehetők a korszakra vonatkozóan a plébániahálózat hierarchiájáról is. Az alább ismertetendő pályamodell kialakulása a század negyvenes éveinek végére tehető. A korábbi időszakban esetlegesebbnek tűnik a papság középső rétegét alkotó esperesi karnak a felső szintet jelentő kanonokokhoz történő kapcsolódása - talán jóval kisebb létszáma miatt is. Erre az időre tehető a zalaegerszegi plébánia kiemelkedő jelentőségének megszilárdulása, amelyhez 1752 után a veszprémi plébánia csatlakozott. Ez utóbbi némi ingadozást követően egyértelműen megelőzte a zalaegerszegi plébániát s valamennyi esperesi tisztséget, és az egyházmegye legrangosabb lelkipásztori javadalmává vált, amelynek betöltője tekintélyére nézve közvetlen követte a káptalan tagjait. A város püspöki székhely mivolta és a plébános Szent Anna Szemináriummal való intézményes kapcsolata erre egyértelmű magyarázattal szolgál. A 11 esperes közül a már említett zalaegerszegi esperesplébános személyét kell kiemelni. E tisztség viselője 1749-et követően minden esetben tiszteletbeli kanonoki címet is viselt, amelyet a veszprémi plébánoshoz hasonlóan kinevezésével együtt kapott meg. Az egerszegi esperesek pályafutását áttekintve kijelenthető, hogy az évtizedek előrehaladtával kiválasztásuk során egyre inkább háttérbe szorult a lelkipásztori gyakorlat és a helyi viszonyok ismeretének szükségessége, amelyek a többi kerület esetében továbbra is fontos szempontként jelentek meg. A korszakban a veszprémi plébánia betöltése egyértelműen vezetett el a kanonoki javadalomhoz. Az egerszegi kerületi esperességgel összekötött zalaegerszegi plébánia javadalmasa ugyanakkora eséllyel várhatta főpásztora kinevezését, a két tisztség közötti különbségre elsősorban a tiszteletbeli kanonokok között kialakult rangsor utalt. A 18. század közepétől kezdődően a kerületi esperesek és a káptalan közötti összekötő kapcsot egyértelműen a tiszteletbeli kanonoki cím és a veszprémi plébánia jelentette. A veszprémi plébánosok utánpótlását, mondhatnám a plébánia hátországát a budai főesperesség területére eső kerületek jelentették. Ide, a budai és a 210
