Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.6. Összegzés: az egyházmegyei papi pályamodell
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI Továbbra is a Cassa parochorum által folyósított jövedelemkiegészítésre szorult tehát a plébániák többsége, azonban a közösségek által biztosított jövedelmek kiegyenlítettebbekké váltak. Alig változott viszont az egyes kerületekben fekvő plébániák jövedelmezőségének egymáshoz viszonyított aránya. A négy zalai kerület plébániáinak jövedelemátlaga erősödött meg az egyházmegye egészéhez képest. Ez azonban nem módosította lényegesen a két évtizeddel korábbi helyzetet. A budai kerület (Pilis megye) plébániái továbbra is a legjelentősebb javadalmakat biztosították a lelkipásztoroknak, és a somogyi plébániák is megtartották pozícióikat. A lelkészpénztártól kapott hozzájárulás felosztását tartalmazó 1760-as összesítésben szereplő összegek arra utalnak, hogy az 1750-es évtized végéig nem történt érdemi változás a jövedelemszerkezet terén az egyházmegyében. Ezzel szemben az 1770-es évek derekáig eltelt bő másfél évtizedben alapvető változásokat láthatunk mind a jövedelmek nagyságában, mind azok eloszlásában. A jövedelem átlaga az egyházmegye szintjén megduplázódott az előző időszakhoz képest - a megelőző két évtizedben átlagosan csupán negyedével emelkedtek a jövedelmek. Ezzel együtt a kanizsai kerületben a jövedelmek átlaga elérte a korábbi évtizedekben kimagasló értékeket mutató budai és ráckevei kerület átlagát, a kaposvári és a segesdi kerületben pedig megközelítette azt. A jövedelmek emelkedésének üteme a keszthelyi kerület plébániái esetében jelentősen alatta maradt az egyházmegye többi területén tapasztaltaknak. Ugyanez a helyzet figyelhető meg, ha az egerszegi kerület adatait vizsgáljuk a zalaegerszegi plébánia egyházmegyei szinten is kiemelkedő jövedelmének (771 forint) figyelembe vétele nélkül. Az így számolt kerületi átlag 182 forint (az egyházmegyei átlag 60%), ami alig magasabb a keszthelyi kerületre számolt értéknél. A veszprémi és a belőle alakult palotai kerület adatai ugyan nem állnak rendelkezésünkre, néhány plébánia fennmaradt összeírása arra utal, hogy a jövedelmek ezen a területen is jelentősen megemelkedtek, bár az adatok nem alkalmasak a megyényi területre vonatkozó általánosításra.546 A jövedelemviszonyok érthető módon befolyásolták az egyes plébániák elnyerésére irányuló törekvéseket. Az egyházmegye papságából a korszakban 210 személy töltött be egymásután több helyen plébánosi javadalmat. Ez a teljes papság valamivel több, mint harmada (38%). Közülük 131 fő (62%) esetében ismertek az egymást követő állomáshelyek jövedelmi viszonyai is. Egyértelműen gazdagabb plébániákat nyert el 74 fő (56%), hozzávetőlegesen azonos jövedelmű plébániák között cserélte fel javadalmát 33 személy (25%), végül csekélyebb jövedelmet nyújtó egyházközségbe távozott 14 fő (11%). 546 Az érintett plébániák Paloznak, Városlőd, Kislőd és Halimba, jövedelmük átlaga 336 forint. Összeírásra került még a zirci ciszterek két települése, amelyek nem volt ugyan önálló plébániák a korban, de helyben lakó ciszterci adminisztrátorok látták el a híveket. Ha Polány és Berénd adatait is hozzávesszük, akkor jóval kisebb, 277 forintos átlagot kapunk. VÉL 1.1.13. fasc. 2. no 24. és no 26. 208
