Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.5. Lehetőségek és korlátok az egyházmegyei elit alakításában Padányi Bíró Márton példáján

Az ELIT ALAKÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTÁI Bíró Mártonnal való további kapcsolatáról nincs közvetlen adatunk, de kette­jük viszonyáról sokat elárul, hogy 1747 novemberében Bíró Márton a székes- egyházi főesperesi stallumot üresnek nyilvánította, s a javadalmat Lenti István (mester jkanonoknak adta. Az indoklás szerint Kis István több mint fél éve nem tesz eleget javadalmából fakadó kötelezettségeinek, mivel más jellegű, gazdasági feladatokat vállalt.519 A javadalom birtoklásában azonban nem tör­tént változás, Kis István haláláig, 1755-ig székesegyházi főesperes maradt. A (mester)kanonoki javadalmat 1743 óta a korábbi szentgróti plébános, keszthelyi kerületi esperes, Lenti István bírta. Szentimrei Szabó Ferenccel együtt őt bízta meg Bíró a helynöki iratok és pecsét Orosz Páltól történő átvételével 1747-ben; őt kívánta Kis István kárára magasabb javadalomhoz juttatni ugyanebben az évben. Lenti 1746 januárjától helyettes helynökként (substitutus vicarius) kerül elő a forrásokban. Ez a tisztség korábbról nem ada- tolható, vélhetően Orosz Pállal való elmérgesedő viszonya miatt hívta életre az ordinárius. Helyettes helynökként említik Lentit Orosz Pál leváltását köve­tően is, egészen 1747 nyarán történt helynöki kinevezéséig. Ez utóbbival ma­gyarázható a székesegyházi főesperesi javadalomra történő kinevezésének sikertelen kísérlete is. Az ekkor ötvenedik évében járó helynök és vele egy­korú főpásztora kapcsolatát a levelezésük tükrében barátinak lehet nevezni. Amikor Lenti István helynök 1750 nyarán súlyos betegségbe esett, fő­pásztora a következő szavakkal zárta levelét: „Isten vígasztallya és előhbenyi egésségére hozza, s-abban az én örömömre is sokáigh éltesse, tartsa kegyelmedet, s Atyai Áldásomnak terjesztésével kívánom, és maradok Kedves Vicarius Uramjnajk igaz szívbéli szerető Attya, Bíró Márton veszprémi püspök. Sümegh 2a 8br 1750."520 E levél közvetlensége szokatlan a püspöktől - összevetve az egyházmegye papjaival, köztük másik két helynökével folyatott levelezésével. Véleményem szerint kapcsolatuk mélységére utalhat az is, hogy anyanyelvükön, magyarul leveleztek egymással, holott a korszakban a latin nyelv volt általános mind az alsópapság és az egyházmegye vezetése, mind a püspök és helynöke közötti írás­beli érintkezésben. Lenti István is latinul folytatta levelezését a plébánosokkal. Egyetlen latin nyelvű levélváltásukat ismerem. Lenti István 1758. decem-ber 6-án kelt, Padányi Bíró Mártonhoz írott latin nyelvű leveléből értesülünk arról, hogy a főpásztor felmentette a helynöki tisztségből.521 A felmentés okaként Lenti 519 „.. .archi-diaconatum cathedralis ecclesiae nostrae Veszprimienlsis] cathedralem per aliam ad[mod]um r[evere]ndi d[omi]ni Stephani Kiss accomodationem, seu ad officium rurale & oeconomicum illudque acceptatum atque jam ultra semestre etiam exercitum concomitanter cum spirituali praedicandi munere incompatibile factam applicationem, de jure & de facto vacantem ..." Veszprém, 1747. november 22. VÉL I.1.39.b. tom. 3. 275-276. (idézett rész: 276.) 520 VÉL I.1.39.b. tóm. 6.199-200., idézett rész 200. 521 „Pro gratiosa Excell[ent]iae V[estr]ae mihi per d[omi]num perill[ust]rem fiscalem Josephum Away denuntiata et a munere vicaria tus facta absolutione humillimas ago gratias [...]" SzPL no 5067. tom. 2. 516-517, idézett rész: 516. Bíró püspök Sümegen 1758. december 13-án ugyancsak latin nyelven kelt válasza: SzPL no 5067. tom. 2. 517-518. 191

Next

/
Oldalképek
Tartalom