Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.4. Az egyházmegye vezetése: a püspökök és helynökeik

A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI A helynök, amennyiben a főpásztor távol volt az egyházmegyéjétől, sza­badon dönthetett helyetteseiről, a ráruházott jogosítványok teljes vagy rész­leges átruházásáról is. A helynöknek állandó helyettese a korban nem volt. A forrásokban megjele­nő substitutus vicarius felbukkanása esetinek tekinthető, s minden alkalommal valamely speciális körülmény indokolta azt. Kizárólag Bíró Márton püspök­ségének időszakából adatolható a helyettes helynök tevékenysége, s ez a há­rom esetből kétszer a helynöki tisztségben tervezett változás előkészítéseként értékelhető, amikor is a későbbi utódok helyettesként fokozatosan átvették a feladatok ellátását (Orosz Pál —> Lenti István; Lenti István —> Dravec József). A harmadik eset, Kozorics Ferenc helyettes helynöksége pedig az adott idő­szakban sokat betegeskedő Lenti helyettesítésére szolgált, s elképzelhetőnek tartom, hogy a főpásztor terveiben Kozorics mint leendő helynök szerepelt. Erre a kérdésre a későbbiekben még visszatérek. A helynökök széleskörű felhatalmazásukat - nyilvánvalóan a főpász­tor akaratával egyezően - ki is használták, azaz a felmerülő kérdésekben döntéseket hoztak, s végre is hajtották azokat. Ez azonban a püspöki jegy­zőkönyvekben fennmaradt bejegyzések, levélmásolatok, valamint az egy­házkormányzati iratok között megőrződött levelezéstöredékek tükrében a megyéspüspök folyamatos informálása, vele való egyeztetés mellett folyt. A fennmaradt forrásokban megfigyelhetők ugyan hangsúlybeli eltérések, ezek azonban véleményem szerint lényegileg nem érintik az egyes helynö­kök jogkörét és módszereit.501 Mindhárom feladattípusra számtalan példát találunk az egyházkormány­zati iratokban. Az első csoportba tartozó feladatok elvégzésére gyakran kap­tak engedélyt a kerületi esperesek is, nyilvánvalóan a távolság jelentette ne­hézségek miatt.502 A második csoportba sorolt feladatok ellátását érdemesebb kicsit részletesebben is megvizsgálni. A forrásokból kirajzolódó kép alapján a feladatkör napi rutinként végezhető részét, amelyet elsősorban az egyes te­lepüléseken élők pasztorációval kapcsolatos gondjainak megoldása jelentett 501 A korábbi kutatás Bíró Márton esetében vetette fel, hogy püspöke tudta nélkül (szándékaival szemben?), önállóan intézkedett, s részben ezzel magyarázta a főpásztor és közte kialakult konfliktust. A helynöksége alatt vezetett jegyzőkönyv magán viseli Bíró Márton stílusát, és a tényleges helyzetnek megfelelően egyes szám első személyben fogalmazott, naplószerű be­jegyzései kelthetik azt a benyomást, mintha vikáriusi tevékenységét a főpásztor megkerülésé­vel végezte volna. Ezzel szemben az Acsádival folytatott levélváltás számtalan nyoma fedezhe­tő fel a jegyzőkönyvben, amelyek azt tanúsítják, hogy napi kapcsolatban voltak, s egyeztettek egymással a fontosabb ügyekben. Bíró Márton helynöki tevékenységének értékelése Petrák 1949. 33. és Dénesi 2006. 146. Példa az egyezetésekre helynöksége éveiből: VÉL I.1.39.b. tóm. 1. 205. oldalig passim, például 1735. XI. 18-22.: uo. 88. (személyesen a plébániák helyzetéről); Bíró leváltása előtti utolsó ismert levélváltásuk 1738. VI. 25.: VÉL 1.1.6. fasc. 3. no 47. 502 Erre bőségesen találhatunk példákat a fehérvári kerület jegyzőkönyvében. SzPL no 5068. 184

Next

/
Oldalképek
Tartalom