Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.3. A káptalani javadalomhoz jutás előszobája: a tiszteletbeli kanonokok
A TISZTELETBELI KANONOKOK lémát okozott a valóságos és a tiszteletbeli kanonokok közti különbségtétel hiánya, ezért ettől kezdve a méltóságsorban külön tüntették fel a valóságos és a tiszteletbeli kanonokokat feljegyezve címüket is.481 A tiszteletbeli kanonokok a káptalani üléseken nem vettek részt. Ez nem magyarázható csupán a rezidenciális kötelezettség hiányával, távoli lakóhelyükkel, hiszen a címet viselő veszprémi plébánosokkal sem találkozhatunk a káptalani ülésekről vezetett jegyzőkönyvekben.482 Még egyértelműbben mutatja a tiszteletbeli kanonokoknak a valóságos kanonokoktól eltérő helyzetét, hogy Padányi Bíró Márton 1761-ben a káptalan számára kiadott rendelkezésében meg sem említi ezt a címet.483 A tiszteletbeli kanonokok sorrendjét alapvetően a rím elnyerésének időpontja határozta meg. 1749-ben, amikor a négy esperest gyakorlatilag egyszerre nevezték ki, a sorrendet az esperesi hivatal elnyerésének időrendje határozta meg. Ekkor sorban Dravec József fehérvári, Sárkány Gábor zalaegerszegi, Kozorics Ferenc tapolcai és Szopkovics János segesdi kerületi esperes nevét írták a méltóságsorokba. A későbbiek során a tiszteletbeli kanonokok sorrendjét két tényező módosította. Némi ingadozást követően 1758 végére kialakult, hogy a kerületi esperesi tisztséget viselő tiszteletbeli kanonokok megelőzték társaikat. A másik változásra egy 1760. augusztus 30-án kelt méltóságsorban figyelhetünk fel.484 A névsor élére ekkor a veszprémi plébános került, aki korábban - esperesi feladatot nem látva el - a méltóságsor utolsó helyét foglalta el. A kialakult sorrendben a veszprémi plébános állt az élen, majd az esperesi tisztséget ellátó tiszteletbeli kanonokok következtek kinevezésük sorrendjében, a méltóságsor végére pedig a tisztséget nem viselő tiszteletbeli kanonokok kerültek. 481 „Ad prxcavendas et antevertendas in futurum etiam nefors exoriendas crises in qualibus actu Vlenerabile] Cap[itu]lum versatur, quoad actuales & titulares canonicos a modo in posterum in publicis his expeditionibus ea fiet distinctio, ut actuales reverendissimi d[omi]ni canonici, prouti suo ordine sequuntur, appositi nomine actualium, reliqui vero titulares canonici per classificationem honorariorum expeditionibus inserantur." Az 1761. augusztus 9-ei bejegyzés előtt található feljegyzés MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 17. no 253. előtt [184]. 482 Egyetlen kivétel Dravec József megjelenése az 1757. szeptember 16-án tartott káptalani ülésen. A jegyzőkönyv Dravecet szemináriumi prefektusnak nevezi, s a megjelent kanonokok között sorolja fel. Jelenlétét talán a szeminárium ügyében folytatott megbeszélés indokolta. Hozzá kell azonban tenni, hogy napirendtől függetlenül sem előtte, sem utána nem volt példa tiszteletbeli kanonok megjelenésére a káptalan ülésén. Dravec a következő év májusában lett olvasókanonok. Talán már ekkor is meglévő tekintélye indokolta véleményének meghallgatását az őt is érintő ügyben. VÉL III.l.c. tóm. 2. 37. 483 Ugyan a 18. fejezetben szó szerint átveszi a Sennyei-féle rendelkezés fentebb már hivatkozott 19. fejezetének szövegét - benne a jövedelemre utaló megjegyzéssel s a 20. fejezetben röviden megemlékezik arról is, hogy a nem Veszprémben székelő kanonokok csak ritkán jöjjenek Veszprémbe, s akkor is kanonoktársaiknál vegyenek maguknak szállást, azonban ez is a Sennyei-féle rendelkezésből származik, a 23. szakasz rövidített átvétele. A fentebb írottak alapján ezek a szöveghelyek véleményem szerint nem a tiszteletbeli kanonokokra vonatkoznak. Vö. Pfeiffer 1943. 50-51. és 54. 484 1760. VIII. 30.: MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 17. no 115. [2-4]. 177
