Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.2. A veszprémi székeskáptalan tagjai

A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI

E szűk másfél évtizeden át tartó lelkipásztori munka átlagosnak tekinthető a kanonoki kinevezések előtt. Két év alatt az őrkanonokságig ívelő karrierjének korai halála vetett véget.

Rajta kívül a szakirodalom - és annak adatait követve magam is - Kis Pál nagyprépostot sorolta a birtokos nemes kategóriába. A korábbi szerzők ugyanis a dunántúli középbirtokos nemeskéri Kis család tagjaként említik.451 Nem említi azonban a családhoz való tartozását sem Nagy Iván, sem Szluha Márton, illetve nem helyezhető el az utóbbi által közölt részletes családfán sem.452 Beszédesebb ennél a források következetes hallgatása a nagyprépost családi hovatartozásáról. Kis Pál sem az egyházkormányzati iratokban, sem a megyei közgyűlés jegyzőkönyveiben nem fordul elő előnévvel, holott az ugyanekkor veszprémi alispán nemeskéri Kis Sándor ezekben a forrásokban minden esetben így szerepel, s teljes névvel szerepelnek utóbbi rokonai is, amikor megjelennek a forrásokban. Perdöntőnek tartom a kérdésben, hogy végrendeletében sem említi előnevét (így tágabb nemesi családját) a nagyprépost. Ennek 4. pontjában családjáról csupán annyit ír, hogy Ferenc nevű fivérének özvegyét Skultéti Apollóniának hívják, ennek fiát (azaz Pál unokaöccsét) pedig Ignácnak.453 A nemeskéri Kis családhoz kötése a szakirodalomban félreértésen alapulhat. A fentiek tükrében el kellett vetnem azt a tetszetős koncepciót, miszerint Padányi Bíró Márton veszprémi alispánja, nemeskéri Kis Sándor, illetve utolsó nagyprépostja, Kis Pál között rokoni kapcsolat állt volna fenn, s ez befolyásolta volna utóbbi karrierjét.

Győr esetében a főnemesek aránya a teljes 18. századra vonatkozóan megközelíti a 20%-ot, míg a birtokos nemesi rétegből kikerülők meghaladják a 25%-ot.454 A pécsi káptalan 18. század eleji történetét Fedeles Tamás kutatásaiból ismerjük.455 A hasonló helyzetűnek gondolt Pécs esetében az 1687 és 1751 közötti időszakban javadalomhoz jutott 30 kanonok közül magyar és horvát származású (ez nyilván területre, s nem nemzetiségre utal) 14 fő, külföldi (köztük spanyol, lotaringiai, itáliai) 14 fő, kettő származása pedig ismeretlen. Ez összevetve azzal, hogy a veszprémi egyházmegye valameny- nyi kanonokja magyar- és horvátországi születésű volt a korszakban, s a 17. században is csupán egy dalmát eredetű személlyel számolhatunk, figyelemre méltó.

451 Strausz 1930. 22. és Pfeiffer 1987.140-141.

452 Nagy 1860. 248-249., Szluha 2011. 747-755.

453 1 795. június 6-án kelt végrendelete megtalálható a VÉL Ill.l.e. fasc. 4. no 2. jelzet alatt.

454 A győri székeskáptalanba a 18. században bekerült összesen 77 kanonok közül Bedy Vince összesítése szerint 14 főnemes és 20 jobb nemesi családból származó személy jutott javadalomhoz. Az esztergomi káptalan esetében elegendő fellapozni a kanonoknévsort, hogy nyilvánvaló legyen a különbség. Vö. Győrre Bedy 1938. 453-471. (A 18. század kanonokjai), Esztergomra Kollányi 1900. 318-407. (XVIII. század).

455 Fedeles 2005b. adattár 219-240.

168