Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.2. A veszprémi székeskáptalan tagjai
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI 1700 és 1777 között mindösszesen 36 kanonokról van tudomásom, ezek között azonban itt nem vettem számításba azt az öt főt, aki még 1700 előtt került be a káptalanba, illetve azt a két főt, akit már Bajzát József nevezett ki. A javadalomviselési adatok összesítésének a tükrében elképzelhető hogy egykét kanonokról nem sikerült eddig adatot találni. A Rákóczi-szabadságharc idejéről a kanonokokra vonatkozó legfontosabb forrás, a hiteleshelyi jegyzőkönyvek erősen hiányosan maradtak fenn. 1703 és 1711 között csupán néhány 1707-es, 1708-as és 1710-es bejegyzés található. Az 1700-ban teljes létszámú káptalan székesegyházi főesperese, Bocsárdi Imre 1701-ben meghalt. Utóda Ságodi István lett. Ezt követően előbb Csanaki Mihály olvasókanonok tűnik el a forrásokból 1704 nyarán, Jambrikovics Pál éneklőkanonok pedig távozik az élők sorából 1704 júniusában. Őt Ságodi István követte nagy valószínűséggel 1706 és 1707 fordulóján. Új kanonok felbukkanására azonban 1710. május 2-áig kell várni. Ekkor Körmendi Imre korábbi tapolcai plébános szerepel mesterkanonokként. Pfeiffer János egymásnak ellentmondó adatainak tükrében elképzelhető, hogy Körmendi már 1706-ban bekerült a káptalanba. Azonban ebben az esetben is hiányoznak kanonokok a sorból. Természetesen elképzelhető az is, hogy nem csupán a források pusztulása miatt nem tudunk az 1700-as évek elejének kinevezettjeiről, hanem azért sem, mert a Rákóczi-szabadságharc alatt nem történt meg a javadalmak betöltése. A káptalan tagjainak bemutatásakor az első felmerülő kérdés a kanonokok származására irányul. A kérdést három szempontból lehet tárgyalni: egyrészt születési hely (terület, országrész), másrészt családi háttér, harmadrészt pedig korábbi egyházi pályafutás szemszögéből. A 16. táblázat adatai megerősítik, hogy a veszprémi egyházmegye papságának utánpótlását jelentős részben a győri egyházmegyében születettek adják. A kanonokok esetében természetesen óvatosan kell fogalmazni, hiszen a győri püspökségben született lelkipásztorok egy része itt is tevékenykedett kinevezése elnyerésekor, amint azt a következő táblázat adatai mutatják. A győri után az esztergomi, és talán kicsit meglepően az egri egyházmegyéből kerültek ki szám szerint a legtöbben. Ez utóbbi esetben mindhárom későbbi kanonok Gyöngyösön született, és valamennyien a veszprémi egyházmegyében kezdték papi pályájukat. A 17. táblázat már többet mond a káptalan összetételének alakulásáról. A kanonokok kétharmada kinevezését megelőzően a veszprémi egyházmegyében szolgált. A helyiek kinevezésének időbeli eloszlása is egyenletesnek tekinthető a korszakban, számarányukat tekintve pedig növekszik részesedésük a javadalmakból. A Padányi Bíró Márton püspöksége alatt stallumhoz jutott kanonokok Orosz Pál nagyprépost kivételével valamennyien az egyházmegyében teljesített papi szolgálatuk jutalmául kapták kinevezésüket. Rajta kívül Kis Pál későbbi nagyprépost pályája tért el a Bíró Márton által kinevezettek többségétől. Kis Pál, esztergomi egyházmegyés papként kezdte lelkipásztori 164