Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.1. A kerületi esperesek
A KERÜLETI ESPERESEK Az egyes esperességek közötti presztízsbeli különbségeket jól érzékeltetik azok az esetek, amikor egyik kerület éléről egy másik élére helyeztek espereseket, illetve egy kerületi esperes másutt fekvő plébániát s ezzel együtt az épp megüresedett esperesi tisztséget is kérte magának. A korszakban a 49 esperes közül hét került át másik kerületbe, azonban négyen a kerületi rendszer átszervezésének köszönhették a váltást. Három esetben adatolható valós áthelyezés. Lenti István a keszthelyi kerületben található szántói plébánosként évekig vezette az egerszegi kerületet, Pais András keszthelyi esperesplébános halálát követően azonban annak a kerületnek az élére került át, amelyben plébániája is feküdt. Korábbi egerszegi esperesi kinevezése későbbi pályafutása ismeretében akár személyével, akár a kerületben lelkipásztorkodó alkalmas személy hiányával magyarázható. Dravec József másfél évtizedes fehérvári esperességét követően került 1755-ben Veszprémbe plébánosnak, s ezzel együtt lett veszprémi kerületi esperes, amely tisztet alkalmas személy hiányában, ideiglenesen látta el. Míg Lenti esetében a kerületek közötti váltás észszerűsítésként fogható fel, addig Dravec nyilvánvalóan előrelépett a veszprémi plébánosi kinevezéssel (az esperesség esetében csak járulékos elem volt). Ez utóbbihoz lehetett hasonló Szopkovics János marcali plébános, segesdi kerületi esperes esete is. Őt 23 évnyi plébánosi és 16 évnyi esperesi szolgálatot követően 1763-ban nevezte ki Koller Ignác a megüresedett zalaegerszegi plébániára, s tette egyúttal az egerszegi kerület esperesévé. Hivatalban lévő esperes a korban kizárólag a zalaegerszegi plébánia javadalmát kérte a maga számára. Ezek közül a legjobban dokumentált eset Bedő Gergelyé, aki az 1750-es években többször is tett erőfeszítéseket a plébánia elnyerésére. Bedő több mint egy évtizedig állt a Somogy megyei Tapsony plébániájának az élén, majd 1750-ben átkerült Nemesapátiba, s az ekkor megalakított kanizsai kerület esperesévé nevezte ki Padányi Bíró Márton püspök. 1755 januárjában, Sárkány Gábor zalaegerszegi esperesplébános kanonoki javadalomhoz jutását követően Hertelendi Gábor, Zala vármegye jegyzője Bedőt ajánlotta a megüresedett plébániára, ekkor azonban Kis Pál került a annak élére.382 Egy év elteltével, Kis Pál kanonoki kinevezését követően Bedő saját maga ajánlkozott az ismételten megüresedett plébániára; levelében eddigi működésére, továbbá arra hivatkozott, hogy az évtizedes lelkipásztori munkában már elfáradt.383 Aspirációi széles körben ismertek lehettek, hiszen Festetics Kristóf ezzel indokolta, hogy a nemesapáti plébániára Borsfái Ferenc iharosberényi plébánost ajánlja a főpásztornak.384 Az új zalaegerszegi esperesplébános kinevezése több mint fél évig húzódott, s ekkor sem Bedő Gergely nyerte el a plébániát. Ezt követően pár hónappal Bedő távozott a plé382 Az esetről Padányi Bíró Márton 1755. január 23-án kelt válaszából értesülünk: VÉL I.1.39.b. tóm. 9. 411. 383 VÉL 1.1.10. fase. 1. no 14. 384 1756. X. 21.: VÉL 1.1.10. fase. 1. no 19. 145
