Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói
IV. A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI A kötet második felében az egyházmegye papságának vizsgálatát tűztem ki célul. Mivel Dénesi Tamás doktori disszertációjában már bemutatta az egyházmegye lelkészkedő alsópapságát, s elvégezte annak három időmetszetben történő vizsgálatát (1728, 1745, 1777) az anyanyelv, a származás (születési hely és társadalmi háttér), a vizsgált időpontokban fennálló életkor, valamint az iskoláztatás terén,376 nem szükséges ugyanezekre a kérdésekre kitérnem. Az alábbiakban - támaszkodva Dénesi Tamás eredményeire - elsősorban az egyházkormányzatban való részvétel szempontjából vizsgálom a papságot. Ennek során feltételezem egyfajta egyházmegyei elit létét, illetve a korszakban történő kialakulását. Az elit általam használt fogalma a viselt tisztségen alapul, azaz egyházmegyei elit alatt azoknak a lelkipásztoroknak a csoportjait értem, akik hivataluknak köszönhetően részt vettek az egyházmegye kormányzatában, részesei voltak a döntések előkészítésének, illetve meghozatalának. A vizsgálat első lépéseként meg kellett határozni azokat a tisztségeket, amely egyházkormányzati szerephez juttatta viselőjét. Elsőként a korábbi feldolgozásokban indokolatlanul háttérbe szorult helynököket kell megemlíteni, akik a forrásokból kirajzolódó kép alapján széleskörű felhatalmazással irányították az egyházmegye életét szoros együttműködésben a főpásztorral. A második vizsgált csoport a székeskáptalan, amelynek tagjai közül egyházkormányzati szerepet - előzetes feltevésem szerint - a főesperesek játszottak. Mint azt a korábbiakban bemutattam, a veszprémi egyházmegyében a vizsgált korszakban e tisztséghez nem kötődött egyházkormányzati feladat, puszta címként, illetve a székesegyházi főesperesség tekintetében káptalani javadalomként találkozunk velük. A székeskáptalan tagjai - leszámítva a közülük kinevezett helynököt, aki azonban hivatalát tekintve nem kapcsolódott a testülethez - az egyházkormányzati munkában alapvetően nem vettek részt. A kanonokok gazdaságilag függetlenek voltak a püspöktől és az egyházmegyétől.377 Rájuk irányuló kérdéseim döntően az egyház376 Dénesi 2006. 56-80. 377 Birtokai alapján mind a püspökség, mind a káptalan az ország nagybirtokosai közé tartozott. A püspökség öt megyére (Somogy, Veszprém Zala, illetve egy-egy birtok erejéig Győr és Tolna megyékre) kiterjedő javai az úrbérrendezés idején 38 birtokon közel 33 ezer holdat tettek ki. A káptalan birtokai ugyanekkor 13 és félezer holdat számláltak. A birtokok elszórva, 137
