Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.6. Összegzés: esperesi kerületek a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Összegzés plébániahálózat állapotából következtetve a forráshiányos időszakra nézve is megállapításokat fogalmazzak meg a kerületi rendszerrel kapcsolatban. A veszprémi egyházmegye esetében csupán az 1720-as évekig lehet visszatekinteni az esperesi kerületek történetére. Az egyházszervezet vizsgálatának kezdetét jelentő 1710-es évben a Zala megyei plébániák élén feltételezhető esperes. Kerületről mint területi igazgatási egységről ekkor még nem tartanám szerencsésnek beszélni. Az esperes igazgatási tevékenysége a környező plébániákra terjedt ki, azok területe képezte az esperes kerületét, ugyanakkor ezek határa elmosódott, s nem is minden plébánia tartozhatott esperesi felügyelet alá. Az 1710-es évek plébániaszervező tevékenysége két területen hozott létre többé-kevésbé egybefüggő plébániahálózatot: Pilis megyében és Somogybán. Mindkét területen feltételezhető, hogy már az évtized végén megjelent az esperes mint az egyházkormányzat helyi képviselője. Ez az időszak Zalában már az esperesi feladatok megosztását is megkövetelte a plébániák számában bekövetkezett növekedésre válaszul. A kerületi rendszerben az 1730-as évtized átfogó változásokat hozott. A székesegyházi (veszprémi) kerület kialakítása, a budai és a fehérvári kerületek szétválasztása, valamint a somogyi kerület kettéosztására tett kísérlet véleményem szerint alátámasztja, hogy az 1730-as évek derekára a plébániahálózatban megtörténtek azok a minőségi változások, amelyekről korábban részletesen írtam. Az esperesek száma az évtized második felére négyről hatra növekedett, ezzel Somogy megye kivételével jelentősen javulhatott az esperesi feladatok ellátásának minősége. A kerületi rendszer következő változása a plébániahálózatbővítésének második, Padányi Bíró Márton püspöksége alatt lezajlott üteméhez kapcsolódott. Ennek első lépése a zalai kerületek átszervezése volt. Itt az új kerületek alapítása megelőzte a plébániahálózat 1750-es évekre tehető nagyarányú bővítését. A kialakított négy új zalai kerület már nem csupán plébániaszámában „közelítette meg" az esperesi kerületek ideáját,370 hanem kiterjedése is megfelelő volt a kerületi gyűlések rendszeres megtartásához, illetve az esperes teendőinek elvégzéséhez. Somogy megyében, illetve a palotai és a ráckevei kerületek esetében az átalakítás követte a plébániahálózat bővülését. A kerületalapítások időbelisége egyértelműen igazodik a plébániaszervezés üteméhez. Az 1750-es évek második felének Veszprém, Fejér és Pilis megyéket érintő kerületalapításai a korábban plébániahiányos mezőföldi területen történő egyházszervezés sikerét is bizonyítják, hiszen két olyan kerület létrehozása 370 A magyarországi újkori latinságban a districtus szó szolgált az esperesi kerület megnevezésére, míg az esperest a vicearchidiaconus szóval jelölték. Hogy mekkora kerületet tartottak ideálisnak, a magyarnál jobban kifejezi például a német nyelv, ahol a latin tíz (decem) szóból származó Dekan, Dekanat elnevezés használatos. 1777-ben, amikor Bajzát József elrendelte a kerületek átalakítását, külön kiemelte, hogy egy-egy kerületben tíznél több plébánia ne legyen. VÉL I.1.39.b. tóm. 21. 55. 133
