Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.5. Esperesi kerületek Zala megye területén (zalai főesperesség)
Az EGYHÁZSZERVEZET KÖZÉPSŐ SZINTJENEK KIÉPÍTÉSE hálózatáról, amely két területen sűrűsödött: a Balaton-felvidék nyugati medencéjében, Keszthely-Tapolca-Sümeg mezővárosok által meghatározott részen, valamint Zalaegerszeg környékén. A plébániák száma egészen az 1720-as, 1730-as évek fordulójáig az első csomópont egyértelmű túlsúlyát mutatja. Ezt a helyzetet erősíthette, hogy a 17-18. században a megyéspüspökök elsődleges tartózkodási helye Sümeg volt.361 Az általam ismert források csak az 1720-as években említenek espereseket ezen a területen, de megjelenésüket már az 1700-as évek elejétől valószínűsítem. Az esperesek zalai megjelenése feltehetően megelőzte a pilisi és a somogyi területekre történt kinevezésüket. A század elejének két keszthelyi plébánosa, Nagy István (1701-1714) és Fabsics Mihály (1714-1720) székesegyházi kanonokként fejezte be életét. Ezt és a Zala megyei plébániák korábban említett elhelyezkedését figyelembe véve elsősorban bennük látom az első zalai esperesek lehetséges személyét. A zalai esperesek legkorábbi említése az 1726-ban kelt egyházlátogatási jegyzőkönyvben maradt fenn. Ez címe szerint a keszthelyi kerület plébániáit tartalmazza, ugyanakkor Zalaegerszeg és környéke is szerepel benne, s Zalaegerszeg plébánosát az azonos nevű kerület espereseként tüntette fel. A két esperesi kerület ettől kezdődően folyamatosan adatolt a forrásokban. A két zalai kerület viszonyára vonatkozóan az 1726-ból származó adatokra, a budai és fehérvári, valamint a somogyi kerületek analógiájára támaszkodva, valamint a plébániahálózatra vonatkozó adatokat is figyelembe véve fogalmazható meg hipotetikus állítás. Feltételezhető, hogy az 1720-as éveket megelőzően a plébániahálózat állapota nem tette szükségessé a két esperes működését. Felvetve ismét Fabsics Mihály keszthelyi plébános források által alá nem támasztott esperesi tisztségviselésének lehetőségét, elképzelhetőnek tartom, hogy két esperes kinevezésére csak kanonoki kinevezését, 1720 őszét követően került sor. A nem sokkal 1726 előtti szétválást valószínűsítheti a jegyzőkönyv szerkezete is, hiszen a budai és fehérvári - a jegyzőkönyv címében válinak nevezett - kerülethez hasonlóan a keszthelyi és zalaegerszegi kerület plébániái is keverten szerepelnek a dokumentumban.362 A két esperesi kerület, a keszthelyi és a zalaegerszegi között határként a megyét hagyományosan két részre osztó Zala folyó szolgált.363 361 Jellemző, hogy a forrásokban a század első éveiben előfordul a sümegi püspök megnevezés is. A korábban felhasznált 1702-es zalai összeírás Nova községnél említi, hogy a falu „herrn bischoffen von Sümegh Paulo Szecheny gehörig" MNL OL E 156 fasc. 27. no 52.12. 362 1726: VÉL 1.1.13. fasc. 1. no 1. Az ennek felhasználásával készült 1728-ra keltezhető összeírásban már külön, előbb a keszthelyi kerület, majd a zalaegerszegi kerület plébániái kerültek feltüntetésre. Ennek tükrében elképzelhető az is, hogy az 1726-os forrásban történő keveredés csupán a tisztázó figyelmetlenségének tudható be. [1728]: VÉL 1.1.13. fasc. 1. no 10. 363 A folyó folyásától való eltérések majd minden esetben a települések határát követték. 130
