Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.2. Esperesi kerületek Pilis és Fejér megyék területén (budai/fehérvári főesperesség)

Az EGYHÁZSZERVEZET KÖZÉPSŐ SZINTJENEK KIÉPÍTÉSE

III.2. Esperesi kerületek Pilis és Fejér megyék területén (budai / fehérvári főesperesség)

A budai vagy más néven fehérvári főesperesség 18. századi területén a középkorban két főesperesség osztozott. A budait négy esperesi kerület alkotta, a fehérvári pedig két kerületből állt.318 Mint arról az 1550-es, már hivatkozott egyházmegye-összeírás is tanúskodik, a 16. század derekára mindkét főesperességet szinte teljes egészében elfoglalták az oszmán csapatok. Ennek tudható be, hogy a főesperességek alá tartozó esperesi kerületek nevéről és kiterjedéséről nem jegyeztek fel adatokat az összeírok.319

Buda és a környékbeli területek visszafoglalását követően azonnal hozzáláttak azok betelepítéséhez. Az új, zömmel katolikus német telepesek beköltözésével párhuzamosan folyt a katolikus egyházszervezet kiépítése is. Buda környékét viszonylag hamar, már a 17. század végére sikerült benépesíteni; ezt tükrözi a plébániahálózat is, amelynek az 1710-es évektől történő gyors kiépítéséről korábban már volt szó. Az 1728-as, valamint az 1732/33-as összeírás szerint az egész egyházmegyében itt volt a legsűrűbb a plébániahálózat szövete. Jóval lassabban haladt az egyházszervezet kiépítése a nagyobb területű Fejér megyében. A plébániák számának növekedésével Pilis megyében már az 1710-es évek végén szükséges lehetett a középszintű igazgatás megszervezése, s Fejér megye meglévő plébániái is ehhez kapcsolódhattak (legalábbis a Pilissel határos területeken fekvő plébániák).320 Az első forrásokkal is adatolható esperes, Pöstyéni Mihály személye egyértelműen mutatja, hogy a

318 Mint korábban utaltam rá, a középkori és a 18. századi egyházmegye határok ezen a területen jelentősen különböztek egymástól. A veszprémi egyházmegye több Esztergom és Komárom megyei településről lemondani kényszerült az esztergomi érsekség javára a török háborúk után. Vö. a középkori viszonyokra Ortvay 1891-1892. 283-308., a 18. századiakra pedig VÉL 1.1.8. tóm. 4.

319 Karácsonyi-Kollányi-Lukcsics 1912. 454.

320 Pfeiffer János a vörösvári anyakönyvre hivatkozva azt állítja, hogy annak plébánosa, Kemet- milner Piacid bencés szerzetes egyúttal esperesi tisztséget is viselt. Kemetmilner 1702 és 1705, majd 1711 és 1723 között volt vörösvári plébános. Pfeiffer 1987.594. Az anyakönyvben azonban nem található Kemetmilner esperességére utaló adat. A plébános maga is csupán egy alkalommal fordul elő név szerint az anyakönyvben egy temetés kapcsán. Vörösvár vegyes anyakönyv 1693-1766., a plébános említése: 144v., MNL OL X 2117 A457. Pfeiffer adatának bizonytalansága ellenére érdemes annyit megjegyezni, hogy Vörösvár a 18. század első két évtizedében az anyakönyvi bejegyzések tanúsága szerint jelentős vonzáskörzettel rendelkező plébánia volt. Leányegyházaként említik Kovácsit 1714-ig, Szántót 1722-ig, Solymárt pedig 1711-ben (máskor is előfordulnak solymáriak az anyakönyvben, azonban leányegyházként csak ekkor említik a települést). Ezeken kívül Csaba, Csobánka, Üröm, Veindorf neve is előkerül a bejegyzésekben. Nem tartom eleve kizártnak Kemetmilner esperességét. Amennyiben elfogadom Pfeiffer János forrásokkal jelenleg alá nem támasztott adatát, akkor bizonyára az 1710-es évek végén került sor Kemetmilner esperességére, s ő lehetett az első esperes az egyházmegyének ezen a területén.

118