Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.1. Egy nem létező igazgatási szint: a főesperességek
A FŐESPERESSÉGEK papokat alkalmazott.291 Ha Bedy megfogalmazása helyes, akkor nem a papok alkalmazása, hanem az alkalmazott papok képzetlensége jelentett problémát. Mindkét egyházmegye esetében tehát nem csupán létezett a főesperesi tisztség a korszakban, hanem bizonyos, alapvetően a főpásztornak fenntartott jogkörök továbbra is a tisztséggel jártak együtt. A Kárpát-medence keleti felében, az erdélyi püspökség területén a főespe- rességek és esperességek érdekes keveredése figyelhető meg. Ferenczi Sándor szerint 1753-ban már 17 adminisztratív egység volt kialakítva a hatalmas kiterjedésű egyházmegyében. Ekkor nyolc főesperes és kilenc esperes működött. Mint írja, „[mjegfigyelhető, hogy a később helyreállítandó főesperességekben - a plébániák alacsony száma miatt is - csak alesperes van, a nagyobb főesperesi kerületekben pedig alesperes is van. Csak főesperes hat, főesperes és alesperes három, alesperes hat kerületben működött. A háromszéki főesperes a kézdi-orbai főesperesi címet viselte. Az úgynevezett sedis saxonicalibusban és a fogarasi kerületben sem főesperes, sem alesperes nem volt. Ezeket a kerületeket szerzetesek pasztorálták."292 A fejezet első felében bemutatom a főesperességekről, főesperesekről szóló veszprémi adatokat, megkísérlem rendszerezni azokat; ezt követően pedig a 18. században az egyházszervezet középszintjét jelentő esperesi kerületi rendszer kialakulását veszem sorra területenkénti csoportosításban. III.l. Egy nem létező igazgatási szint: a főesperességek A középkor végén az egyházmegyét alkotó megyék közül Fejér és Zala egy- egy főesperességet alkotott. Somogybán két főesperesség volt, a megye nyugati felén a segesdi, a keleti részén pedig a somogyi terült el. Ugyancsak két főesperesség volt található Veszprém megyében, azonban ezek közül a megye északi felét magába foglaló pápai főesperesség a szomszédos győri egyházmegye részét alkotta, s csak a Bakony gerincétől délre elterülő veszprémi főesperesség tartozott az általam vizsgált egyházmegyéhez. Pilis megye, amelyet később, a 17. század közepén Pest megyével, illetve a korábban Fejér megyéhez tartozott Solti székkel egyesítettek, ekkor még önálló megyeként alkotta az egyházmegye budai főesperességét.293 A középkorban tehát hat fő291 Bedy 1938. 51. 292 Ferenczi a latin vicearchidiaconus szó szerinti fordítását használva alesperesnek hívja az általam esperesnek nevezett tisztséget. Sajnos nem közöl információt a főesperesek és az esperesek feladatköréről, így nem derül ki, hogy a főesperesek és az esperesek feladataiban, jogkörében volt-e különbség. Ferenczi 2009. 72. 293 A középkori állapotokat mutatja az ország egyházmegyéit és főesperességeit bemutató térkép a KMTL 184 és 185. oldala között. A segesdi főesperesség létére a kora középkori igazgatási rendszer szolgáltathatja a magyarázatot (ahogy a szomszédos, győri egyházmegye részét képező pápai főesperességére is). Ezek a főesperességek a püspökség alapításakor létező, később megszűnt ispánságokhoz kapcsolódóan jöttek létre. A középkori segesdi főesperes111
