Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Protestáns felekezetek az egyházmegyében Itt kell megemlítenem, hogy az egyházszervezetre vonatkozó protestáns terminológia eltér a katolikustól. Leegyszerűsítve a katolikus a plébánia —> (esperesi) kerület —> egyházmegye hármast használja, addig a protestáns egyházakban a gyülekezet —> egyházmegye / seniorátus —> egyházkerület / superintendencia használatos. A protestáns egyházmegye tehát a katolikus esperesi kerületnek feleltethető meg. A vizsgálat kezdő időpontjaként az 1720-as évek második felét választottam a kedvező forrásadottságok miatt. III. Károly 1725-ben elrendelte a protestáns lelkipásztorok összeírását. A törvényhatóságok a következő években tettek eleget a rendelkezésnek.267 Az 1720-as évek végére nyert képet összevetve a katolikus plébániaalapítások időrendjével a század első két évtizedére vonatkozó következtetések is levonhatók a felekezetek elhelyezkedésével, illetve a katolikus egyházszervezet kiépítésével kapcsolatban. Az 1720-as évek végén a püspökségnek a század második felére megszilárdult határain belül két egyházmegyében 19 evangélikus gyülekezet,268 három egyházkerület tíz egyházmegyéjében 156 református gyülekezet,269 valamint négy esperesi kerületben 72 katolikus plébánia működött - utóbbiak esetében az 1728-as állapotot vettem alapul. Megjegyzendő, hogy a protestánsok esetében csak az anyagyülekezetekkel számoltam, ahogy a katolikus plébániák is értelemszerűen magukba foglalták leányegyházaikat. 267 Az összeírás történetét és a református lelkészekre vonatkozó adatokat Csáji Pál közölte. Csáji 1958. 268 Az evangélikusok esetében Veszprém megye 1728-ban a Helytartótanács részére megküldött jelentéséhez mellékelt lajstrom, a kemensalji és győri esperességek által 1725-ben készített kimutatások, valamint a nemrég közreadott gyülekezettörténeti összefoglalók jelentették a forrásanyagot. Az evangélikus gyülekezetekkel kapcsolatos forrásokra Czenthe Miklós hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök. 1728: MNL OL A 23 1727 no 178., valamint MNL OL C 20 1728. III. 13. comitatus Veszprimiensis; 1725: Payr 1910. 369-374.; Keveházi 2011. 269 A református gyülekezetek adatait Csáji Pál forrásközléséből merítettem. A dunántúli egyházkerület csókakői egyházmegyéjének, valamint az alsódunamelléki kerület Somogy megye déli felét is magába foglaló felső-baranyai egyházmegyéjének hiányzó adatait egy 1732-es gyülekezetlistából pótoltam. A csókakői egyházmegye feltehetően azért maradt ki Fejér megye hatóságának jelentéséből, mert esperese nem a megye területén működött. A jelentés szövegéből egyértelműen kiderül, hogy a megye területén lelkipásztorként működő esperesektől gyűjtötték össze az adatokat az egyházmegyéjükbe tartozó lelkipásztorokról, gyülekezetekről. Ennek köszönhető, hogy míg a csókakői egyházmegyét meg sem említik - a senior (esperes) a Veszprém megyei Kenese lelkésze volt -, addig a vértesaljai és a mezőföldi egyházmegyék megyén kívüli gyülekezeteit számba vették. Feltehetően ugyancsak a megyében működő esperes hiányával magyarázható, hogy nem kerültek említésre a megye evangélikus gyülekezetei sem. A kenesei lelkészt a csókakői egyházmegye espereseként Veszprém megye jelentése nevezi meg. Fejér és Veszprém megyék jelentései: MNL OL A 23 1727 no 178., valamint MNL OL C 20 1728. II. 18. comitatus Albensis és 1728. III. 13. comitatus Veszprimiensis alatt. Csáji 1958.; Köblös-Kránitz 2009.106-107. Vö. Földváry 1898. II. 6-13. 99
