Szűts István Gergely: Üzlet és diplomácia. A Gulden Gyula vezette Herendi Porcelánmanufaktúra - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 36. (Veszprém, 2015)
Gulden Gyula a Herendi Porcelángyár Rt. alkalmazásába kerül
Üzlet és Diplomácia A nemzetközi szinten súlytalannak számító hazai ágazat lehetőségeit természetesen meghatározta az ország gazdaságának helyzete, az infláció, valamint a külpolitika által befolyásolt export- és importforgalom kérdése. Ez utóbbi esetében a lassan rendeződő, de legalábbis feszültségeikben enyhülő európai államközi kapcsolatok újból lehetőséget biztosítottak az árucserére. Az értékesítés terén azonban nemcsak a külső körülmények, hanem az igazgatóságon belül kialakult ellentétek is befolyásolták a pénzügyi mérleg alakulását. Alapvető szemléletbeli különbség volt ugyanis a művész, Farkasházy Jenő és az igazgatóság, leginkább annak az üzleti életből érkező tagjai, főként Fischer Ödön között. Az áthidalhatatlannak tűnő és a vállalat pénzügyi helyzetét alapvetően befolyásoló vita alapja 1924-ben a porcelántermékek árának megállapítása és értékesítésének mikéntje volt. Ez a kérdés az adott helyzetben életbevágóan fontosnak tűnt, hiszen a likviditási problémák, az előzetes kalkulációktól elmaradó bevételek miatt a raktáron lévő több százmillió korona értékű műalkotások értékesítése javíthatta volna a büdzsét. Farkasházy Jenő határozottan ellenezte, hogy rövid távú pénzügyi érdekek miatt elherdálják a porcelántárgyakat, ezzel rontva a márka nemzetközi hírnevét. Ezzel szemben a másik oldal nem a minőség- romlástól, hanem a vállalat csődjétől tartott, ennek érdekében pedig hajlandó lett volna termékeit olcsóbban árusítani. Ez a feloldhatatlan ellentét, ha nem is ennyire élesen, de Farkasházy Jenő haláláig meghatározta, bizonyos keretek közé szorította a vállalat üzletpolitikáját. A pénzügyi nehézségek 1925 első negyedévében nem javultak jelentősen, sőt az éves kilátások sem tűntek megnyugtatónak. Salusinszky Gyula a február 14-én tartott végrehajtó-bizottsági ülésen a csőd lehetőségét sem zárta ki a kiadások és bevételek között mutatkozó hatalmas különbségek miatt. A kereskedelmi igazgató, Gulden Gyula által az első teljes év mérlegéről készített beszámolója azt mutatta, hogy a porcelántárgyak értékesítéséből befolyt összeg közel azonos volt a fennálló adósságokkal. A vállalatvezetés azonban az első esztendőben nem adósságrendezésre, hanem a gyártás megindításához szükséges beruházásokra, javításokra törekedett. Mivel a bevételek nem nőttek, ezért a működés érdekében újabb kölcsönök felvétele tűnt az egyetlen megoldásnak.94 Azaz adósságspirálba került részvénytársaság, ahhoz, hogy kifizesse legégetőbb adósságait, biztosítani tudja napi működést, újabb hitelek felvételére kényszerült. A kialakult helyzetet az üzleti élet szereplői mellett a magyar állam különböző szervei is nyomon követték. A fővárosi üzleti körökben, már csak az igazgatósági tagok kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően is 94 Gulden Gyula ügyvezető igazgató beszámolója szerint 1924-ben 630 millió korona értékben értékesítettek porcelánokat belföldön, ezzel szemben az export értéke csak 178 millió korona volt. Szembeállíthatjuk ezzel a vállalat 1925. február 14.-én fennálló adósságát, amely összesen 772 millió koronát tett ki. in: MNL VeML XI.46.c.I..3.tétel 40
