Szűts István Gergely: Üzlet és diplomácia. A Gulden Gyula vezette Herendi Porcelánmanufaktúra - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 36. (Veszprém, 2015)
A Herendi Porcelángyár Rt. államosítása
A Herendi Porcelángyár Rt. államosítása A Herendi Porcelángyár Rt. államosítása 1946-tól kezdődően szinte folyamatosan napirenden voltak azok az állam különböző szervei által indított ellenőrzések és eljárások, amelyekkel a magánvállalat működését igyekeztek kontrollálni. Mindez már egy olyan folyamat részeként történt, amikor a hazai pénzintézeteket, nagyobb ipari vállalkozásokat államosították, a különféle egyházi és társadalmi szervezeteket betiltották, és a diktatúrát kiszolgáló Államvédelmi Hatóság, valamint az igazságszolgáltatás koncepciózusán, politikai alapon hajtott végre akciókat, majd hozott ítéleteket. A Herendi Porcelángyár Rt. vezetői ellen már 1946-tól folytatott koncepciós ügyek mind-mind a vállalat államosításának előkészítését szolgálták. 498Az 1947-es félelmet keltő nyomozás és vádemelés után 1948 februárjában ismét vizsgálat indult a vállalatvezetéssel szemben. A vád ez esetben is valutával való visszaélés volt. Egy hónappal a Hubayék ellen indított újabb vizsgálatok után, 1948. március 25-én kihirdették a 3500/1948. számú kormányrendeletet, amelynek értelmében minden száz főnél többet foglalkoztató magánvállalatot államosítottak. Ennek következtében a Herendi Porcelángyár Részvénytársaság állami kezelésbe került. A törvény értelmében, mint magánvállalat megszűnt, részvényeseik elveszítették érdekeltségeiket, vezetőik pedig minden jogalapjukat az irányításra. Helyettük az illetékes Iparügyi Minisztérium már az államosítás kihirdetése előtt kijelölte az új állami vállalat igazgatóját. Ennek megfelelően másnap megérkezett Budapestről Pór Imre, a Gránit Porcellán és Kőedénygyár Rt. volt cégvezetője, aki ettől kezdve a Herendi Porcelángyár Nemzeti Vállalat igazgatásáért felelt. A minisztérium már a törvény elfogadása előtt körrendeletben utasította a kinevezendő vezetőket a legfontosabb lépésekre. Eszerint egyrészt gondoskodniuk kellett a folyamatos termelésről és a vállalat pénzügyi helyzetének rendezéséről, másrészt szükség esetén meg kellett akadályozniuk, hogy a korábbi tulajdonosok és velük szimpatizáló alkalmazottak bármilyen vagyontárgyat kimentsenek. Ennek érdekében több „biztonsági" intézkedés bevezetését tették kötelezővé. „Minden olyan jelenséget azonnal jelentsenek, ami arra mutat, hogy a vállalat tulajdonosa, annak csatlósai, vagy olyan elemek, akik az üzemet szabad prédának tekintik, a vállalatból értéket akar eltávoli- 498 498 Szűts 2015b. 151
