Szűts István Gergely: Üzlet és diplomácia. A Gulden Gyula vezette Herendi Porcelánmanufaktúra - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 36. (Veszprém, 2015)

Gulden, az embermentő diplomata (Budapest, 1944)

Gulden, az embermentő diplomata razziákat tartottak, egy ilyen esetben a Vöröskereszt raktárát is kifosztották. Raoul Wallenberg december első napjaitól saját élete védelmében kénytelen volt váltogatni a szálláshelyeit. Gulden Gabriella szerint édesapja ezekben a hetekben több fenyegetést is kapott, egy alkalommal pedig egy kézigrá­nátot dobtak az autójára, ám a robbanószerkezet szerencsére csak az autó elhaladása után lépett működésbe. Gulden visszaemlékezésében szintén ír arról, hogy majd mindennap kapott olyan névtelen hívásokat, amelyben a követség felrobbantásával fenyegetőztek.397 Gulden, 1944. december 18-án Genfben írott és Lisszabonba küldött jelentésében ezzel kapcsolatban még azt is megjegyzi, hogy november végétől a nyilas párt folyamatosan szem­mel tartotta, fenyegette őt és munkatársait.398 A nyilas razziák okozta életveszélyes helyzet mellett az sem lehetett meg­nyugtató egy idegen állam (tiszteletbeli) diplomatája számára, hogy a szovjet csapatok hamarosan elérik a várost. Különösen miután elterjedt a hír, hogy Romániában letartóztatták, vagy egyes esetekben meggyilkolták ezeket a személyeket.399 Sőt, a szovjet hadsereg Szmersz alakulatának kémelhárítási specialistái a már elfoglalt területeken szinte vadásztak a külföldi diploma­tákra.400 A szovjetekkel szembeni félelmei, ellenérzései 1919-es kellemetlen tapasztalatai miatt az átlagosnál is erősebbek lehettek, így érthetően tartott a hamarosan bekövetkező megérkezésüktől. Kemény Gábor külügyminiszter december 8-án ismét bekérette a semle­ges államok képviselőit és kész tények elé kívánta állítani őket. Amennyiben kormányuk nem ismeri el a Szálasi kormányt, és nem követik azt Sopronba, nem garantálhatja többé biztonságukat. A külügyminiszter Guldent is felszó­lította, hogy adjon végre konkrét választ, Portugália hajlandó-e elismerni kor­mányát. Gulden Gyula 1944. december 18-án, Géniből Lisszabonba a Portugál Külügyminisztériumnak küldött jelentésben részletesen beszámolt a találko­zón elhangzottakról. E szerint, ahogy korábban, így most is igyekezett kitérő válaszokat adni. Azzal érvelt, hogy tiszteletbeli alkonzulként nem adhat olyan ígéretet, amelyre a portugál kormánytól nem kapott utasítást.401 Állítását alá­támasztja a találkozóról készült külügyminisztériumi feljegyzés is.402 397 http://vidaspoupadas.idiplomatico.pt/wp/wp-content/uploads/2013/10/ VIDASPOUPADAS_ANEXO_13_EN.pdf (2015.október 30.) 398 http://vidaspoupadas.idiplomatico.pt/wp/wpcontent/uploads/2013/10/VIDASPOUPADAS_ ANEXO_13_EN.pdf (Utolsó letöltés: 2015.auguszus 17.) 399 Thassy 1996: 435. 400 SZMERS („Szmerty spionam" = Halál a kémekre!) Ember 1995:181. 401 Gulden é.n. 60. 402 „Gulden konzul közölte, hogy helyesnek tartaná, ha a kormány a normalizálás érdekében agrémet-t kérne egy követ részére Lisszabonba, és ennek kapcsán jelentené a Külügyminisztérium kívánságát a követség áthelyezésére nézve is. Erre vonatkozó utasítás hiányában ő annál kevésbé tehet valamit, mert a Budapestről eltávozott Branquinho ügyvivő továbbra is feje a budapesti követségnek, akinek ezt a portugál Külügyminisztériummal kell tisztáznia." Ólmosi 2014: 155. 125

Next

/
Oldalképek
Tartalom