Szűts István Gergely: Üzlet és diplomácia. A Gulden Gyula vezette Herendi Porcelánmanufaktúra - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 36. (Veszprém, 2015)
Gulden, az embermentő diplomata (Budapest, 1944)
Üzlet és diplomácia Mielőtt egy kémügy kellős közepébe képzelnénk magunkat, ez esetben is fontos megfelelő forráskritikával élni. A tisztánlátást nehezíti, hogy nem csupán Guldennel kapcsolatos, hanem a Gerbeaud palotabeli hírszerző tevékenységre vonatkozólag sem került elő más olyan forrás, amely alátámasztaná a háború után keletkezett beszámolókat. Az Újszászy-vallomás esetében - annak ellenére, hogy Gulden kétségkívül jól ismerte a kiugrási kísérletben tevékenykedőket - elképzelhető, hogy a szerző egyszerűen csak dezinformálni akart. Azaz megpróbálhatta Gulden szerepét felnagyítani, mivel tudta, hogy ő abban a pillanatban külföldön tartózkodik, így a magyar államvédelmi hatóság vele szemben nem tud eljárni. Ezzel pedig talán azoknak a személyeknek a szerepét igyekezett jelentékteleníteni, akik valóban, tevőlegesen részt vettek a titkos tárgyalásokban. Persze az is elképzelhető, hogy az AVH instruálta az általa gyanús nyugati kémnek titulált Gulden „szerepeit." Harmadrészt pedig az ügyvezető igazgatói és diplomata kapcsolati hálóit ismerve az 1948-ban leírtak igazak is lehettek. Az imént idézett iratok megkérdőjelezhető forrásértéke mellett tovább nehezíti Gulden háború alatt betöltött szerepeinek megismerését magának a hírszerzés meghatározásának a bizonytalansága. Ignotus Pál, aki 1940 és 1947 között a BBC-nél dolgozott, illetve 1945-től a magyar követség sajtóattaséja volt, 1949-ben letartóztatása alatt éppen erről a nehezen megfogható státuszról vallott. Persze a hírszerzés, kémelhárítás alapvető ideája éppen a bizonytalanság, bizonyíthatatlanság. Ignotus a brit hírszerzésről és hírszerzőkről kényszer alatt készített jelentésének bevezetőjében így ír. „Hol húzódik meg a titkos katonai hírszerzés határa, a gazdasági, üzleti, politikai, újságírói és tudományos adatgyűjtéssel, azt békeidőben is nehéz megállapítani, háborúban még nehezebb. Angliában merem állítani lehetetlen, legalábbis teljességgel lehetetlen volt a második világháborúban. A titkos hírszerző szervek gyarapodtak, s hivatalosan vagy nem hivatalosan szolgálatot tett nekik úgyszólván mindenki, aki olyan pályán mozgott. "ш Ignotus utolsó mondatával egyszerre menti fel és gyanúsítja meg a világháború alatt brit kapcsolatokkal rendelkező személyeket. Nyilvánvalóan túlzott a szerző, viszont éppen a rendszer titkosságából adódóan ma már lehetetlen megállapítani, ki és milyen formában vett részt a hírszerzésben. Összegezve, a magyar belügyi szervek kényszere alatt íródott visszaemlékezések (vallomások) aligha lehetnek megbízható források Gulden kapcsolatainak vizsgálatakor. Sőt, még bizonytalanabbá teszik azokat. Persze azt sem szabad kizárni, hogy valóban részt vett az angolszász hatalmakkal folytatott titkos tárgyalásokban, ez esetben azonban titkos- szolgálati szempontból jól dolgozott. Az eddig rendelkezésre álló források alapján mégis az valószínűsíthető, hogy a tárgyalásokban résztvevő magyar 329 329 ÁBTL 3.2.5. 0-8.028. 112
