Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
2. Ajka építéstörténete - 2.1. Ajka város építéstörténetének szakaszolásának szempontjai
2. Ajka építéstörténete 2.1 Ajka város építéstörténeti szakaszolásának szempontjai A város félévszázados építéstörténete nem tekinthető egységes, homogén időszaknak, ezért óhatatlanul felmerül a korszak szakaszolásának az igénye. A munkának többféle aspektusa van, így ipartörténeti, irányításrendszerbeli, városfejlesztési, városrendezési, építészettörténeti, stb. Mindegyik tényezőnek eltérő a fejlődési ritmusa, és más-más szempontok szerint strukturált a történelme. A korszakhatárok ezek miatt nehezen köthetők egy-egy évhez. Az ajkai ipartörténet kezdetei az 1860-as évekig vezetnek vissza. A természeti adottságoknak meghatározó szerepe volt ebben az időszakban. Az iparfejődés mégis akkor vehetett lendületet, amikor több tényező együtthatására ennek a feltételei megteremtődtek. A nyersanyagra, az energiára, és a vasútra támaszkodva 1940-ig kellett várni, hogy a 20. század közepe táján, a tulajdonképpeni 19. századi iparszerkezet kialakulhasson. Ajka városépítés történetében az ipar mindvégig jelen volt, két ízben azonban alapvetően meghatározó szerephez jutott. Mindkét esetben egy-egy szerződésre alapozódott a jövő. Az első szerződés 1940-ben született, amikor két tőkéscsoport megállapodott a timföldgyár és alumíniumkohó valamint az erőmű felépítésében. Ajka várossá válásának első, gazdasági feltételei teremtődtek meg ekkor. Ez a magyarázata annak, hogy a könyv ettől az időponttól kezdve foglakozik Ajka építéstörténetével. A másik jelentős szerződés a magyar- szovjet timföld-alumínium egyezmény 1962-ből. Nem tekinthető azonban a város- fejlődés korszakhatárának, még akkor sem, ha tudjuk, nélküle a városközpont kiépítésének és a város komplexé válásának a feltételei nem, vagy jóval nehezebben teremtődtek volna meg. A gazdaság a későbbiek során is beleszólt a város fejlődésébe, gondoljunk, csak az 1973. évi olajválságra, amelynek hatására, 1976-ra a szocialista iparosítás és városfejlesztés forrásai előbb megcsappanva, majd kimerülve elvezettek a rendszerváltáshoz. Az 1990. évi rendszerváltás időhorizontom másik határa, munkámat vele zárom. Az ipar- és a városfejlesztés szereplőinek, és a szereplők jogosítványainak változásai újabb korszakolási szempontokhoz juttattak. Az ipar meghatározó szereplői a gyárépítések kezdetekor a tőkés befektetői csoportok voltak. 1945 után a döntési jogosítványok tőlük átkerültek a politikusok jogkörébe. (A tőke csak a rendszerváltás után veszi ismét vissza, tőkeerejével arányos mértékben.) Korszakhatárt az államosítások jelentenek, amely politikai döntés volt. 39
