Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)

II. Forrásközlések - Visszaemlékezés, interjúk

Visszaemlékezések, interjúk VH: Kifejezetten a cigányok meggyilkolásával vádolták őket? Persze, azzal. Semmi mással nem. Semmi mással, mint a cigányoknak az össze- szedésével, és azoknak a kiirtásával, meggyilkolásával. Azt ugye, védekeztek, erre hivatkoztak, arra hivatkoztak, aztán volt kérem szépen, azt hiszem három ősi ember, aki tanúskodott mellettük az első tárgyaláson, az első napon. Másnap már nem voltak ott. Csizmadia Vilmának az ura volt az egyik tanú, nálunk gép­kocsivezetőként dolgozott, és megmondták neki, hogy ha nem akar oda kerülni, akkor több tárgyalási napon ne jelenjen meg. És ugye, a csendőrök is vádolták egymást. Egyik a másikra beszélt. Érdekes, hogy nem beszéltek a csendőrpa­rancsnokra, pedig az adta ki az utasítást, ugye, hogy le kell menni Ősibe, körül kell nézni. Először körülnéztek, legalábbis ott a tárgyaláson azt mondták. El­mentek Ősibe. Mert Ősiből valaki jelentkezett a csendőrségen, hogy mi történik, menjenek le Ősibe, mert Ősi csendőrségileg azt hiszem Nádasd... igen, Nádasd- ladányhoz tartozott. Vagy Peremarton..., vagy Berhidához? Nem tudom már pontosan. De Palotáról lementek, és ott körülnéztek. [-]730 VH: Visszatérve a tárgyalásra... Ugye, aztán zsibongtunk, mert hiszen voltak ott ilyenek is, olyanok is, zsibong­tunk, nagyon sokszor szólt a csengő meg mit tudom én, mi a fene. És hát ugye, a vége aztán az lett, hogy kérem szépen halál, halál, halál. VH: A csendőrök nevére nem emlékszik? Nem emlékszem én a, hogy is hívjákokra, a névre, hát palotai csendőrök voltak, megvan az valahol. Mert elő lehet azt szedni, én szerintem. Aztán kérem szépen a Bikádi Kati, mikor már nálunk dolgozott - volt neki öt kisgyereke -, és ő azt mondta, hogy megérdemelték. A Burján néni azt mondta, hogy megérdemelték. Azt mondja, térden állva könyörgött az apjának, anyjának mint kisleány, hát ő akkor olyan kisleány volt, vagy már olyan 18-20 éves körüli volt, hogy ne men­jenek sehova. Tehát a gyerek, a gyerekek nem értettek egyet azzal, hogy elmen­tek a szülők, mert megmondták, hogy elmennek Ősibe. Aztán meg hoznak, meg ugye többször fordultak, azt mondta a Kati, hogy hoztak annyi tyúkot, meg kövér libát meg kacsát, meg kismalacokat, azt mondja, olyan jól éltünk, hogy az nem mindennapi. Ez tartott körülbelül egy hónapig, ugye mert aztán... VH: Tehát folyamatosan mentek és hozták el a...? Persze. Közbe-közbe jártak le, mert egy hónapig ott volt a front, utána kérem szépen január 23-án, igen, január 23-án kipucúták a németek Fehérvárt. Ott olyan csúnya munka volt, Fehérvár közepén a Palotai úttól elkezdve egészen ki 730 Sajnos, itt néhány mondatot nem lehet hallani. 307

Next

/
Oldalképek
Tartalom