Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
I. Bevezető tanulmányok - Bevezetés
L Bevezető tanulmányok Bevezetés 1945 februárjában több mint száz - többségében székesfehérvári és rajtuk kívül várpalotai - cigányt végeztek ki a Várpalota melletti Grábler-tavi akácosban. Eddigi ismereteink szerint ez volt Magyarországon a legnagyobb méretű cigányok ellen elkövetett tömeggyilkosság. Miért és hogyan is történt pontosan a székesfehérvári és várpalotai cigányok tragédiája? A tragikus esemény körülményeire, előzményeire és okaira próbálunk fényt deríteni a következőkben, a meglévő csekély szakirodalom, a korabeli sajtó, a levéltári kutatások és interjúk segítségével. Köztudomású, hogy a magyarországi cigányság második világháborús szenvedéstörténetéről hiányosan állnak rendelkezésre dokumentumok, vidéki tragédiájukról csupán aprólékos helytörténeti kutatásokkal lehet a jelenleginél pontosabb képet alkotni. A Grábler-tó mellett elkövetett vérengzésről elsőként Csaba Imre újságíró gyűjtött adatokat Várpalotán,1 majd készített 1970-ben tényfeltáró riportot a Veszprém Megyei Napló hasábjain.2 3 A jó pártkapcsolatokkal rendelkező újságíró több olyan forrást látott és idézett, amely feltehetően ma is a Belügyminisztérium irattárában található és nem kutatható. Az első rövid összefoglalót Könczöl Imre várpalotai könyvtárigazgató készítette.' Alaposabb forráskutatásra Ury János helytörténeti kutató vállalkozott a 90’-es években, aki Babai János roma önkormányzati vezetővel együtt interjúkat készített a túlélők családjaival és kísérletet tett a tömegsír lokalizálására. A kutatás a kiváló helytörténész korai, váratlan halála miatt azonban befejezetlen maradt.4 A Grábler-tó melletti eseményeknek fennmaradtak a korabeli népbírósági dokumentumai: rendőrségi jegyzőkönyvek, tanúvallomások, részletes ügyészségi és bírósági nyomozati anyagok. A várpalotai cigánygyilkosságok ügyét vizsgálta 1945-ben a Veszprémi Rendőrség, majd 1946 októberében tárgyalta a Székesfehérvári Népbíróság. Később újabb tények, tanúvallomások birtokában újra foglalkozott az üggyel a Budapesti Népbíróság és a Népbíróságok Országos Tanácsa. A várpalotai rendőrség nyomozati anyagának egy része Pajor József várpalotai tanár, helytörténész hagyatékával együtt a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár kézirattárába került. Ezúton mondunk köszönetét Budai László 1 MNL VeML XV. 106.: Csaba Imre munkásmozgalom-történeti adatgyűjtése, 184. Várpalota (1968). 2 CSABA (1970) 4-5. 3 KÖNCZÖL (1988). 4 URY (2000). 7
