Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
II. Forrásközlések - Visszaemlékezés, interjúk
Visszaemlékezések, interjúk tunk, mert akkor már nem lehetett vonattal közlekedni, mert a vonatközlekedés teljesen bizonytalan volt, úgy, hogy én bentlakó voltam. Az egyik barátomnak a rokona fehérvári volt, és azoknál laktunk. Hát, alighogy elkezdtük az évet, valamikor szeptember vége felé megbombázták az amerikaiak Székesfehérvárt, a Budai utat. Ott voltak ilyen katonai raktárak, és ugye, a Budai út végébe ott volt a Vadásztöltény gyár, és ezt szórták. Mi meg annak a környékén laktunk éppen. Úgy, hogy ennek az volt a következménye, hogy az apáink másnap már a bombázás után jöttek, eljöttek értünk biciklivel, aztán kerékpárral hazahoztak bennünket Fehérvárról. így aztán a nyilas hatalomátvételkor, októberben, valamikor október... nem tudom, 20.-a vagy ilyen tájt volt, akkor én már itthon voltam, és attól kezdve egyfolytában Várpalotán, tehát itthon a lakáson tartózkodtam egész 1946. szeptemberig. Nyaranta a központi műhelyben dolgoztam, fölvettek ilyen... hát, gyakornoknak mondták, de segédmunkás, tehát lakatos mesterek mellett mint inas. És egész idő alatt így is dolgoztam. Úgy, hogy aztán mikor 1947-ben jelentkeztem először az egyetemre érettségi után, akkor elsőre nem vettek fel az egyetemre, akkor le is szerződtem, és mint érettségizett, egy év után fölszabadultam. Tehát géplakatosi oklevelet szereztem. Ennek aztán volt egy olyan előnye, hogy a következő évben, mint fizikai munkás jelentkeztem az egyetemre, és azonnal fölvettek. Na, egy kicsit túlhaladtam azon. Tehát 44-ben itthon voltam a nyilas uralom alatt. Hát, például egyre emlékszem, hogy a nyilasok tartottak a vár előtt ilyen... mint most, ilyen propaganda összejövetelt, és ugye az oroszok már közel voltak. Emlékszem rá, az egyik palotai fiatal tanítónő, egy cipész volt... most hirtelen nem jut eszembe a neve, annak a lánya szavalta, hogy... Petőfi versét, hogy „Jön az orosz, jön az orosz, itt is van már valóban”. És a várpalotai bányász zenekar meg játszotta a nyilas indulót, hogy... valahogy úgy volt, hogy „Egy vezérünk Szálasi...” vagy valahogy így. Még a dallam is a fülemben van, csak hát én nem tudom énekelni. Hát, ott ez így végighallgattuk többen, ezt a nyilas propaganda beszédet. Na, aztán ugye jöttek a bombázások... Például volt egy esti bombázás, amikor egy pillanat alatt itt voltak az orosz gépek. Se riadó, semmi nem volt, hanem egyszer csak elkezdtek potyogni a sztalingyertyák, ugye akkor mi is kapkodtuk magunkat, aztán rohantunk már. Mikor még el se értük az óvóhelyet, már zuhogtak a bombák. [...] Hát, mi szerencsére elértük az óvóhelyet. Na, aztán utána jött,hogy közel volt már... Tehát a... Jöttek az oroszok, elkezdődtek a harcok. Az óvóhelyre hol németek jöttek, katonák, hol orosz katonák jöttek be, aztán egyszer csak ugye elcsöndesedett a dolog, egy..., azt hiszem egy... egy 24 óra alatt, vagy még annyi se, túlhaladt a front Várpalotán. [...] Visszatérve a nyilas időkre. Én látni nem láttam, csak ugye ezt sokan mondták és mesélték és beszélték, hogy cigányokat kivégeztek a Grábler-tónál a csendőrök és a nyilasok. Hát, most erről a következőket tudom elmondani. Ami 291
