Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
II. Forrásközlések - Visszaemlékezés, interjúk
Visszaemlékezések, interjúk HJ: Arról beszélt valamit, hogy korábban milyen viszonyban voltak a magyarokkal? Mármint a szomszédokkal? LFné: Jó viszonyba vótak. Nagyon szerették. LF: Jó. Szerették őket. Jártak napszámba, csináltak ezt-azt házon belül, kellett... Tollfosztás, kukoricamorzsolás, kapálás... Mindenhol ott voltak, ahol tisztességesen megfizették őket. HJ: Valami kimaradt esetleg, amikről szokott mesélni, vagy amiket kérdezgettek tőle? így gyerekként is. LK: Igazából... Gyerekként azokat... Tehát, hogy hogyan érkeztek a telepre? Milyen, úgymond csali indokkal mentek be a házakba? LF: Hogy munkába viszik őket. Hát, becsapták őket, hogy viszik őket munkára. Mer abba az időbe meg utána is ilyen gazdaságoknál dolgoztak sokat a cigányok mindenfele. Vót úgy, hogy csak az öregek maradtak a cigánytelepen. A fiatalság, nagyobb gyerekek mind mentek a gazdaságba dolgozni. Na, ilyent dobtak fő nekik. Hogy ilyen helyre viszik. És amikor már leszállították őket az autókrul, a hátuk mögött... mellettük ki vót ásva nagy gödör. És a mész odakészítve. A mész. A tónál. Oda vót a mész készítve. És ugye, nem voltak annyira buták a cigányok, tudtak következtetni. Mikor ugrátak le a harmadik teherautó- rul a fegyveresek. Mingyá ilyen fennhangon, parancsolón irányítottak, osztogatták a szavakat: Ide álljá, oda álljá, ide ájjá, oda ájjá! Aki mer szökni, szaladni, agyon lesz lőve. Mer hát így is, úgyis, de hát... És mikor látta az öregasszony, hogy esnek be sorba... LFné: Az apja, anyja, testvérgye... akkor má a fájdalomba, aszongya... má mindegy vót, utánuk ugrott. LF: Úgy kapta a lövéseket, már benn a gödörbe. Vagy ugrás közbe is kapott, ahogy ugrott. És úgy tudott onnan csak... úgy tudott csak kommunikáni, hogy csipkedték egymást. Hogy aki megszólal, az még nem halt meg. LFné: Azt aszonták, mikor má be vótak mind, mocskos cigányok! Mi a bánat? Hát ezek hallották. Csak nem szólatak meg. Má mikor látták, hogy csönd van, minden zárult, akkor csipkedték egymást. Hogy melyikük szólal meg, hogy melyik él. Ahogy elmeséte... HJ: Arról ő tudott valamit, hogy esetleg várpalotai cigányok is voltak ott közöttük? LF: Hát, ez a leány várpalotai volt. Ez a Falat leány, ez várpalotai volt. LK: Ugye a... az öreg Mici, az utána minden évben azon a napon, illetve Halottak napján elment Várpalotára. LFné: A vízné. Mer má viz vót fölöttük. És odaállt szegény, a koszorúkat, a virágokat dobta. Hát gondúhatja, mennyit sírt... Ahogy bedobáta nekik. Elme279
