Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
II. Forrásközlések - Visszaemlékezés, interjúk
II. Forrásközlések LF: Minden évben az öregasszony, meg velünk, de én nem mentem egész odáig, odament. Van egy tó, és oda rádobáta a koszorúkat, a virágokat. Körbe ott gyertyákat égett. Minden évbe megtette. Én odáig nem mentem oda, má nem vitt rá a lelkiismeret. De elmentem, csak olyan, olyan 20 méteres körzetbe, én nem mentem tovább. LF: Szóval az eset, meg az... Ugye én itt... 71-től itt dolgozok Fehérváron. Dolgoztam. Ugye, én olyan helyen dolgoztam, ahol bútorokat hordtam, később egy sporttelepnek lettem a főnöke, a Spartacus pályának... és ugye sokan... Gyere Ferikém, mesélünk. Elmeséték. Te ismerted ezt, te tudtad ezt? És ugye, így elmondogatták ők. De hát ők se ének már. Ők is elmondták a Miéi nénit. Elmondták. Meg hogy hányat vittek ki, meg miket, milyen... hogy terrorizálták ott arra való magyar emberek. Betömködték a kéményüket. A gunyhón a kémé- nyit. Benn égtek majdnem a lakásban, úgy menekűtek ki éjjel, télen, a hóba... Ilyen dolgokat tettek. HJ: Volt akkoriban ott a telepen valaki, aki olyan... vajda vagy ilyesmi? LF: Vót. Igen, vót. Az a izé vót... Akkor még kisgyerek vót a Nyomós, de annak az aptya vót, a Józsi bácsi vót a vajda. A Jóska bácsi. Igen. HJ: Milyen Jóska? LF: Hát, Lakatos. Ez mind Lakatos. Ez a fajta mind Lakatos vót, igen. És... Mert vót utóbb, később lett aztán vajda a Miéi néninek az ura, a Döme. Ő lett a vajda. Má a rokonság után. Szóval nagy szenvedség vót nekik az életük. Az öregasszonyt sajnos egy életen át az kárpótolta legjobban, hogy az unokák. A gyerekeimet saját unokáinak nézte. A feleségemet saját unoká... vagy leányának. HJ: Egész pontosan hogy is volt ez? Magának a felesége... LF: Az én feleségem... Olyan rokonságba vót, hogy a nagypapája vót a feleségemnek a Miéi néninek édestestvérgye. Az ő aptya a nagynényje vót neki. De őt kicsi korától ő nevelte. Ő kárpótolta a családját. HJ: A Mici néni aztán utána nem is tudott már dolgozni sehol se? LF: Sehol nem dolgozott. Sehol. Hát nem bírta a kezeit, nem bírta a lábait, sokszor ilyenek vótak a lábai. Hát, azok a sebek megnyíltak, szóval... Mi vótunk. Mi tartottuk, mi adtunk neki ennivalót. [...Г LF: Hát, itt tanúnak senki nem mert elmenni. Mer fétek a reakcióiul. Hogy megölik őket, sorba fölgyujcsák őket. Inkább hallgattak. Csak egyetlen egy alkalom- 704 704 Itt egy rövid ideig nem lehet hallani a szöveget. 276
