Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
I. Bevezető tanulmányok - Székesfehérvár a német megszállás alatt és a nyilas korban - Székesfehérvár 1944–1945-ben
I. Bevezető tanulmányok biztosította a város villany és vízellátását, valamint élelmezését.”106 Shvoy Lajos107 megyéspüspök szintén kedvezően nyilatkozott róla, mint aki a város életének normalizálására törekedett, és nem tűrte az atrocitásokat.108 109 Mások véleménye azonban rendkívül elítélő volt a szovjet megszállásról.104 E két hét viszonylagos nyugalom után 1945. január 18-tól felerősödött a német ellentámadás. Sorra visszafoglalták a város nyugati körzetében fekvő településeket, majd ismét egyre erőteljesebben támadták, lőtték, majd már bombázták Székesfehérvárt is. Január 21-re a német csapatok már minden irányból bekerítették a várost.110 A következő napokban már utcai harcokra került sor111 december 23-án hajnalban pedig az I. német páncélos hadosztály és Ney Károly112 hungarista önkéntesei visszafoglalták Székesfehérvárt.113 A lakosság mindenesetre nagy örömmel üdvözölte a bevonuló magyar katonákat.114 106 FARKAS (1965) 34. 107 Shvoy Lajos (1879-1968) 1927-től haláláig a székesfehérvári egyházmegye püspöke. 108 Shvoy Lajos megyéspüspök visszaemlékezésének néhány részlete: ,/!z első városparancsnok egy igen előkelő úr volt, állítólag egyetemi tanár. Magához kéretett és közölte, hogy a papságot semmi sérelem sem éri, harangozzunk, és még aznap tartsunk istentiszteletet. [...] Felajánlotta, hogy szívesen segít, ha valahol baj volna. Mikor jeleztem, hogy a ciszterciták, a ferencesek és a szatmári nővérek rendházában fosztogatnak, egy tisztet küldött velem és megmentettem a házakat. Mindenhova egy-egy tisztet szállásolt be és így megszűnt minden atrocitás. [...] Az oroszok nem sokat molesztáltak. Egyszer forogtunk veszedelemben, amikor három orosz katona állított be és német katonát keresett. [...] amit láttak, elemelték [...] Másnap megtudtuk, hogy büntetésül fegyver nélkül kidobták őket a frontra.” (SHVOY L. (2002) 82-84.) 109 Részletek Bejczy Gyula naplójából: „De ha csak átmeneti volna ez az egész, akkor fel kell készülnünk a még rosszabbra, mert egy újabb orosz megszállást kegyetlenebb lenne, mint volt az első, pedig azt is megelégeltük. Egy bizonyos! Nem lehetett volna sikeresebb antibolsevista propagandát csinálni, mint amit az orosz katonák ostoba és embertelen magatartásukkal csináltak. " Nagyon sokan említik orosz katonák nőkkel szembeni erőszakoskodásait is. „De mint láttuk, a németek is erőszakoskodtak, s erre a háború, a front adott nekik kedvező alkalmat. ” Később viszont így ír: „Kaltenecker Viktor dr., Jolbej Sándor [Kéziratban Jolbey alakban] és Polczer urak jártak itt ma délelőtt... [...] A fehérvári leányok egy része sokat szenvedett az oroszok alatt, s most ugyanezek - úgy mondják - önként kiszolgáltatják magukat a német katonáknak. Micsoda erkölcsi rombolást jelent ez a háborúi” MOZESSY (2004) 40., 45., 52. 110 Ld. VERESS D. (2002) 115-118., FARKAS (2008) 57-58. 111 Shvoy Kálmán szerint mintegy 300 szovjet katona bennrekedt a városban. SHVOY K. (1983) 310. „Л Belvárosban, majdnem minden terén, tömegesen lettek az elesett oroszok eltemetve.” (Shvoy Lajos visszaemlékezése in: SHVOY K. (1983) 311.) Sz. F. a vele készített interjúban így emlékezett vissza: „ ...amilyen széles volt az utca, olyan szélesen mentek a tankok, és tiporták össze az embereket. Volt, ahol méter magasan voltak a hullák...”. Az utcai harcok leírását ld. in: FARKAS - KARSAI (1970) 177-178. 112 Ney Károly (1906-1989) a róla elnevezett magyar SS-csapatok parancsnoka. A végsőkig kitartott a német hadsereg mellett. 113 Székesfehérvár újbóli német elfoglalásáról ld. VERESS D. (2002) 118., FARKAS (2008) 58- 59. A város visszafoglalása után vita is lett abból, hogy kié volt az elsőbbség. Ney Károly 25
