Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
I. Bevezető tanulmányok - Székesfehérvár a német megszállás alatt és a nyilas korban - Székesfehérvár 1944–1945-ben
I. Bevezető tanulmányok A magyar harci alakulatoknak alig volt már harci szelleme, jó részük szervezet- lenül özönlött az országutakon, sokan közülük visszatértek lakóhelyükre.87 A falvak tele voltak olyan katonákkal, akik elszakadtak csapattestüktől, vagy akiknek az alakulatait szétverték. Ezért november 28-án rendeletet adtak, mely szerint a szökevény honvédeket és munkaszolgálatosokat akár a helyszínen felkoncolhatták.88 Ennek ellenére egyre gyakoribbá váltak a szökések, sőt, az átállás a szovjet csapatokhoz.89 December elején a szovjet csapatok már Székesfehérvár közvetlen közelébe értek, és a Sárvíz térségében törtek előre, Budapest felé. Északnyugati irányban előre nyomuló csapattesteik december elején már megközelítették a Balaton térségét.90 Székesfehérváron a folyamatos repülőtámadások és gyakori tüzérségi belövések miatt egyre veszélyesebbé vált az erődítési munkákban való részvétel. Sellyéi Vilmos hadműveleti kormánybiztos november 24-én Fejér vármegyét hadműveleti területté nyilvánította,91 és december 3-án elrendelte a hadműveleti területek (a Martonvásár-Tapolca vonaltól délre eső területek) kiürítését. Ebbe a területbe Székesfehérvár, Várpalota és Veszprém is beleesett. Megkezdték az üzemek leszerelését és Németországba szállítását,92 93 7-én megtörtént a város katonai kiürítése. Pintér József főispán felkoncolás terhe mellett elrendelte a levente korúak bevonulását és Németországba szállítását,98 legtöbben azonban sem ennek, sem a december 8-ra elrendelt polgári kiürítésnek nem akartak eleget tenni.94 A lakosság legnagyobb része a városban maradt.95 A nyilasok és a közhivatalok viszont elhagyták a várost.96 * 87 Mint azt a nyilas „Törvényhozók Nemzeti Szövetségének" 1944. december elején megtartott ülésén is kénytelenek voltak megállapítani, „ ...a katonák megszöknek a csapatoktól, fegyvereiket eldobálják.” A német „Dél” hadseregcsoport parancsnoksága ugyancsak december elején jelentette a legfelsőbb német parancsnokságnak: ,yl jelenlegi összetételben amagyar hadsereg nem hajlandó harcolni... Ma a legnagyobb veszélyt a magyarok jelentik... nincs bennük semmi ellenálló erő.” VERESS D. (1976) 90. A hadműveleti kormánybiztos 1944. november 12-én készült jelentésében ugyanerről számol be, Fejér megyei példákkal. FARKAS (1965) 21-22. 88 KARSAI E. (1965) 606., VERESS D. (1976) 90. 89 VERESS D. (1976) 90-91., 157-158. 90 Az 1944 decemberétől március végéig tartó hadműveleti eseményeket részletesen ld. VERESS D. (2002) 91 FORRÓ (2012) 35. 92 „ ...amit lehetett a németek és a nyilasok elvittek, a gyárakban a gépállományt már nem tudták leszerelni, erre csak később, a németek visszajövetele előtt került sor.” (Jenei Károly visszaemlékezése in: FARKAS - KARSAI (1970) 175. 93 ÁBTL 3.1.9.-V-128404/a, 135., 159., 179/1. etc., SHVOY K. (1983) 298. 94 A Nemzeti Bizottság egy keltezés nélküli későbbi jelentése szerint a leventéknek csak mintegy 40 %-a vonult be, ezeknek is 15 %-a visszajött a vagonírozási állomásról. A kiürítési vonatok közül is csak mintegy 20 vagon telt meg. Közli: FARKAS (1965) 57-60. Ld. még ÁBTL 3.1.9.-V-128404/a, 180. 22
