Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)

I. Bevezető tanulmányok - Cigány sors és cigány élet Magyarországon

I. Bevezető tanulmányok

szintén megnehezítette, legtöbbször lehetetlenné tette letelepedésüket, amit azután bűnükül róttak fel.7 8

Mindennek ellenére a magyarországi cigányság helyzete még mindig jobb volt, mint a környező országokban. Nem véletlen, hogy a 20. század elején Románia és Horvát-Szlavónország területéről, majd később Galícia felől nagyon sok cigány vándorolt be Magyarországra/

Mivel cigánytörvény sem akkor, sem később nem született, a helyi, vármegyei hatóságok hoztak rendeleteket - ezeket is elsősorban csak a vándorló sátoros, ún. kóbor cigányok ellen. Végeredményben elmondható, hogy egészen a 20. század elejéig viszonylag békés volt az együttélés a helyi lakosság és a cigányság között. Az 1907. évi dánosi rablógyilkosság9 után azonban mindez megváltozott. A sajtó által erősen felizgatott közvélemény a cigányság egésze ellen fordult. Előítélettel és gyűlölettel teli cikkek jelentek meg sorra, amelyek jó része valamennyi cigányban rablógyilkost, tolvajt, kártékony, bűnöző hajlamú személyt látott, akik minden szempontból a társadalom kárára vannak. Sokan a legkíméletlenebb eszközök bevezetését, többek között a statáriális eljárást, sőt, egyenesen a cigányok megsemmisítést, kiirtását követelték.10

A törvényhozók azonban inkább adminisztratív úton próbálták megoldani a problémát. Bár legfelsőbb szinten még több mint harminc évig nem került szóba a cigányügy, az egyes szakminisztériumok különféle rendeleteket hoztak a

7 Egy szabolcsmegyei csendőrőrmester e sorok írójának így magyarázta egy meghitt pillanatban a magyar cigánytelepítő metódust: Minden csendőrőrsnek megvan a maga körzete. Ha azon belül egy cigánykaravánra találunk, azt elverjük és a szomszéd körzet határáig kísérjük. Ott a másik csendőrőrs akad reá, ez ismét elveri és a szomszéd körzet határáig kíséri. S ez így megy a végtelenségig." BERGSTEIN (1910) 190. Különösen a 17. századtól egyre több ilyen adat található. Ld. HEGEDŰS (2000) 12. sköv.

8 POMOGYI (1995) 11-12.

9 1907. július 19-én a dánospusztai csárda kirablása során négy embert gyilkoltak meg. A feltételezett kóbor cigány rablógyilkosok kézre kerítésére indult hajsza során elfogott gyanúsítottak perében 1908. május 29-én hoztak ítéletet. A per vádlottjai közül hármat életfogytiglan, hármat 15 éves börtönbüntetésre ítéltek. A többi vádlottat (egy kivételével) 10 hónaptól 8 évig terjedő fegyházbüntetéssel sújtotta a bíróság. Ld. Landauer Attila Ibolya Tiborral készített interjúját: LANDAUER (2013). Korábban elterjedt, és máig is többször előfordul hivatkozásokban, hogy a dánosi rablógyilkosság vádjával hat cigányt végeztek ki, és több mint húszezer cigányt gyűjtöttek össze és tartottak fogva a sebtiben felállított hortobágyi táborban. (PINTÉR - SZABÓ (1964) 7-21.) Megjegyezzük, hogy írásuk az ún. „népszerű bűnügyi ismeretterjesztő (szépjirodalom” műfajához tartozik, forrásaik pedig a korabeli, a közhangulatot felizzitani kívánó „bulvár" sajtó cikkeiből származnak.) Valószínűleg ezeket az adatokat vette át PURCSI BARNA (2004) 17-18. Sajnos, 2014. évi Roma Holokauszt Emlékkiállításunk összeállításakor mi is ez utóbbi forrás adatait használtuk fel. Bizonyos azonban (hiszen a „korabeli sajtó” cikkeinek is lehetett valamilyen valóság alapja), hogy országszerte folyt a nyomozás a gyilkosok után. Az is biztosra vehető, hogy a csendőrök körzeteikben (minden bizonnyal a Hortobágyon is) összefogdosták és vallatták a cigányokat. A közölt számadatok azonban erősen eltúlzottak lehetnek.

10 POMOGYI (1995) 37, 58.

10