Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Siptár Dániel: A monasztikus szerzetesség megújulása a Veszprémi Egyházmegyében
Siptár Dániel ugyanakkor beköltözhettek az Altenburgból érkező bencések, így nekik a helyi plébánia átvételével, valamint - mivel az első atyaapátság korszaka a fent említett fáziskésés miatt részben a Rákóczi-szabadságharc idejére esett - a helyi reformátusokkal folytatott küzdelemmel kellett megbirkózniuk.56 Mind a birtokok visszaszerzésében, mind az istentisztelet végzésében alapvető szükségletként merült fel ugyanakkor a két külföldi apátság számára a helyi nyelvben és viszonyokban jártas, a lakosságnak is szimpatikusabb57 magyar rendtagok toborzása, így Zirc és Tihany esetében a magyar novíciusok felvételét is a legkorábbi tevékenységek között tarthatjuk számon.58 Bakonybélnek erre értelemszerűen nem volt szüksége, mivel a magyar rendtagokban bővelkedő Pannonhalmához tartozott, ugyanakkor Göncz Celesztin apát még nem is kapott maga mellé szerzetesi segítőket.59 Az egyes monostorok irányítása terén mindhárom esetben kétféle megoldást is alkalmaztak az első atyaapátságok: egy-egy időszakra önálló apátot neveztek ki, máskor maga az atyaapát kettős címként felvette a fiókapátságét is, és/vagy a helyszínen működő kormányzón keresztül gyakorolta hatalmát. A sorrend azonban eltért. Zirc előbb kapott önálló apátot Ujfalussy Márton lilienfeldi magyar ciszterci szerzetes személyében 1660-ban, majd egy portyázó török csapat általi meggyilkolását60 követően 1678-95 között Matthasus Kollweis a kettős cím felvétele nélkül irányította a monostort,61 végül utóda, Sigismundus Braun apátsága második évétől, 1697-től lilienfeldi és zirci apátként szerepelt.62 Éppen ellenkezőleg, Tihany címét 1701-től egy-két éven át Rajmundus Regondi altenburgi apát viselte,63 és csak ezt követően nevezett ki önálló tihanyi apátot szerzetese, Amandus Reyser személyében.64 Bakonybélen Göncz Celesztint 56 Sörös (1911) 7., 36-38., 131-134. A Rákóczi-szabadságharc szerepére mindhárom monostor életében lásd alább. 57 Az idegen, magyarul nem tudó szerzetesek kudarcaira, valamint ezek okaira lásd a ciszterci rend pásztói példáján Siptár (2009a) 308., 313., valamint több másikén Erdélyben Siptár (2012b) 90., 104-105. 58 Horváth (1930) 116.; Sörös (l91l) 7„ 9-10., 36-37. 59 Sörös (1904) 26., 42. 60 Ujfalussy Mártonra és halálára a korábbi irodalomra való hivatkozással lásd Siptár (2009a) 304-305., továbbá Hervay (1984) 217.; Badál (2009) 317.; Grüger (1977) 24-25.; Mussbacher (1982) 23-27. 61 Horváth (1930) 120., 122.; Alpár (1942) 15. Vö. Hervay (1984) 217.; Mussbacher (1982) 27. 62 Horváth (1930) 122.; Horváth (1942-43) 423.; Alpár (1942) 15-16.; Grüger (1977) 75.; Mussbacher (1982) 30. Vö. Hervay (1984) 217. Kollweis és Braun zirci kormányzóit lásd Horváthnál az előző jegyzetben idézett helyeken, illetve Grüger (1977) 25. Braun lilienfeldi apátra lásd Gottwald (1881) 181-183. 63 Sörös (1911) 6., 35., 707. (Oklevéltár 1. sz.) 64 Sörös (l91l) 7., 36., 721-722. (Oklevéltár 8. sz.) Működésére uo. 36-39., 131-134. 172
