Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Mihalik Béla Vilmos: Katolikus megújulás a Jászságban (1687–1746)
Mihalik Béla Vilmos Plébániahálózat A régió egyházigazgatásilag az egri egyházmegye hevesi és patai főesperessége között oszlott meg. A patai főesperességhez tartozottjászárokszállás, Jászberény, Jászdózsa, Jászfelsőszentgyörgy és Jászfényszaru. A hevesi főesperesség területén Jászapáti, JászjákóhalmaJászladányJászmihálytelek és Jászalsószentgyörgy feküdt. 1699-ben a Pentz-féle összeírás3 és az 1703. évi Kageneck-féle leírás idején még nem volt önálló plébániája Jászmihályteleknek és Jászdózsának, amelyek mint filiák Jászjákóhalma alá tartoztak, Jászladányt pedig a jászalsószentgyörgyi plébános látta el. Változás Jászfelsőszentgyörgyön történt, ahol 1699-ben még nem volt plébános, így itt egy világi katolikus lelkész, licenciátus látta el a híveket, feltehetőleg a jászberényi katolikus plébános ellenőrzése mellett. 1703- ban már itt is plébános működött.4 Jászberényben jelen voltak még a ferencesek is, akiknek rendháza a Zagyva kanyarulata által a város félszigetet képező részén állt. A ferencesek, bár a tizenötéves háború időszakában elhagyták Jászberényt, Gyöngyösről kiindulva vándorprédikátorként állandó jelleggel részt vettek a jászberényi hitéletben. 1694-ben tért vissza Hetényi Albert és Takács Lőrinc atya a városba. Ekkor a kolostor lakhatatlansága miatt valószínűleg egy hívőnél kaptak szállást. 1695- re a város segedelmével a régi kolostorhoz közel egy kis házat építhettek maguknak. Ezzel egyidőben felújították a régi Szent László kápolnát, ahol a templom elkészültéig végezték az istentiszteleteket. Ezután kezdtek hozzá a templom felújításához, amelynek egy részét 1698-ra már tetővel látták el.5 1699- ben a kolostorban Johann Christoph Pentz tudósítása szerint csak a gvárdián, egy ferences testvér és egy laikus élt. A templom teteje új volt, de még nem volt benne oltár, ezért a misét egy újonnan felújított kis kápolnában tartották.6 Kageneck 1703. évi látogatása idején már három szerzetes és egy laikus élt a kolostorban, amelyről a komtur feljegyezte, hogy a török időben itt volt a jászberényi palánkvár.7 A következő egy évtizedben a Rákóczi-szabadságharc ellenére a plébániahálózat továbbépült. 1714-re a Heinrich von Kyau landkomtur által tett je3 Johann Christoph Pentz a Budai Kamarai Adminisztráció egri tisztviselője 1699-ben mérte fel a Jászkunság állapotát, mindenekelőtt gazdasági megfontolásokra koncentrálva. A Pentz-féle összeírás azonban a terület Német Lovagrend részére történő eladásának előzményeként is értelmezhető. Pentz jászsági leírására: Cseh (1995). 4 Cseh (1995) 223.; DOZA U155/3. föl. 145r-v. 5 Szántó (1974) 55., 61-63. 6 Cseh (1995) 217. 7 DOZA U155/3. föl. 124r-v. 96
