Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években
Kovács Kálmán Árpád páternek a szászföldi transzmigránsokkal (ausztriai kényszerdeportált Landlerekkel) gyűlt meg a baja, akik az üldöztetés hatására szélsőséges lelkiállapotba kerültek, és egy részük nem volt hajlandó zökkenőmentesen beilleszkedni az álszentnek ítélt szász evangélikus népegyházi keretek közé. Gazdasági kapcsolataik kiépítése során találkoztak az alvinci anabaptistákkal, akiket bizonyságtételi hajlandóságuk nyitottá tett a szász helyek felé.80 Nem véletlen, hogy Bajtay püspök az anabaptistákban az unitáriusokkal ellentétben a térítői elszántságot nevezte különösen gyűlöletesnek. Miskolczy István megjegyzése, miszerint az unitárius és az anabaptista valláspolitika egymással összefonódó kérdésként indult el, és a misszió-ügyet az anabaptisták térítésének kérdésével kötötték össze és együtt oldották meg, úgy értelmezhető, hogy az anabaptista térítés sok szempontból az állami missziós politika próbaterepéül szolgált, amelynek fő célpontja az anabaptisták után az unitáriusok lettek.81 Johann Fonowitz jezsuita páter 1763-as missziós kísérletének kudarca után egy 1764. július 15-i újabb döntés rendelkezett az Udvari Kamaránál egy misszionárius állításáról és fizetéséről.82 A Főkormányzóság november 4-én közölte a rendelet tartalmát az anabaptistákkal, és tudtukra adta, hogy a kiküldött misszionárius, páter Delpini83 már megérkezett, és senki ne merészelje munkáját akadályozni. A Selmecbányái születésű szerzetes már évek óta térítette a felső-magyarországi Szobotist és Lévárd anabaptistáit, és optimizmussal telve jelentette ki, hogy azokkal a tévelygésekkel kell itt is szembenézniük, amelyeket Magyarországon már Isten kegyelme által legyőztek.84 A szebeni árvaház későbbi befolyásos igazgatóját 1764. november 11-én iktatták be alvinci missziójába, amely 1768- ra járt teljes sikerrel. 1765 elején Delpini jelentést tett a missziót akadályozó tényezőkről. Delpini javaslatai nyomán az Államtanácsban született uralkodói döntés a következőképpen rendelkezett: 1.) Alvincen egy katolikus iskolamestert kell alkalmazni. Ez az iskolaépítés 1765 folyamán meg is valósult 400, majd ezt kiegészítve további 326 forintos költséggel. Az 1765 áprilisától alkalmazott iskolamester havi tíz forintos illetményt kapott, ami a tanítók esetében a megfelelő megélhetéshez meghatározott 75 forint éves jövedelemhez képest jó fizetésnek mondható. 2.) Beteg vagy gyenge gyermek esetén az anabaptista szülők ellenkezése dacára is meg kell keresztelni a kisgyermeket. Ehhez a kitételhez az Államtanácson belül Borié ragaszkodott, akivel szemben Stupan ismét alul maradt. Utóbbi ugyanis vótumában minden erőszak elkerülésére intett, és 80 Lásd Klíma (1942) 119-136. 81 Miskolczy (1914) 53-54. 82 Lásd Miskolczy (1914) 56.; Klíma (1943) 127. ÖStA HHStA StRA 1849/1764-re hivatkozással. 83 Neve „Delphini” alakban fordul elő. 84 Miskolczy (1914) 57. 78
