Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években
Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750-es 1760-as években terminológiájával adja vissza.51 Az 1760-as évek közepétől ezeket a szerzetesintézményeket nevezték „mísszíó“-nak is.52 A marosvásárhelyi ferences rezidencia valószínűleg a városban és környékén két eltérő területet (plébániát) is gondozhatott ebben az időben, és személyzete ellátását két forrásból is kaphatta, mivel az ebben a kolostorban élő barátokat két különböző misszióhoz sorolták. A személyzet létszáma azonban itt sem lehetett (sokkal) kisebb, mint a többi állomáson. Kolozsváron ellenben nem a jezsuita kollégiumnak tulajdonítottak missziós tevékenységet, hanem egy attól elkülönítve kezelt rezidenciának. Mint láttuk, az erdélyi római katolikus vallásügy ezen intézményeit nagyobb részben már a 18. század első felében fölállították. Az is megállapítható, hogy ezeket a rezidenciákat egyértelműen megkülönböztették a „normál“ kolostoroktól, rendházaktól. A már említett 1773-as jegyzék ezeknek a szerzetesmisszióknak a térítői tevékenységét a többi kolostortól külön tünteti föl.53 A misszió és a rezidencia fogalmának megértéséhez ismernünk kell a jezsuita rend felépítését, amelyet az állami missziós politika is mintának és kiindulópontnak tekintett. Loyolai Szent Ignác elgondolása szerint a felvételre készülő iíjak a kollégiumban, a már fogadalmasok a professusházban élnek. Ez utóbbinak nem volt biztos jövedelme és vagyona, lakói a koldulórendekhez hasonlóan a hívők adományaiból éltek, lelkipásztori munkát végeztek. Domus professask csak a nagyvárosokban alakultak, a rend 1773-as feloszlatásakor az ausztriai provinciában csak egy volt, Bécsben. A rezidencia jezsuita rendházként a pro- fesszusház kisebb változata volt. Az alapító halála után a kollégiumok birtokain kezdtek el ilyeneket alapítani. A rezidenciában élő papok lelkipásztorkodtak, a testvérek gondoskodtak a kollégium szükségleteiről. A szerzetesek csekély száma miatt nehéz volt a rezidenciákban a szerzetesi élet, ezért a generálisok eleinte tiltakoztak alapításuk ellen. A nép körében végzett missziói munka eredményeit látva azonban 1593-ban Acquaviva generális mindenütt előírta a kollégiumok körzetében rezidenciák alapítását. Megkívánta, hogy minden házban hat pap és két testvér éljen. A papok közül kettő tartózkodjék a rezidenciában, négy pedig kettesével54 járja a vidéket. Az ausztriai rendtartományban a feloszlatásakor 25 rezidencia működött, ebből Erdélyben három volt: Gyulafehérvár, Szeben, 51 Fináczy (1927) 141. 52 MNL OL B2 AG 1594:1773 Jegyzék. Pl. „E Residentia P(atrum) Franciscanor(um) Sabasierts(i)” és „E Missionibus Franciscanor(um) M(aros)Vásárhely(iensibus)." A jegyzéket elkészítő Auersperg gróf, miután rezidenciaként nevezi meg a ferencesek szászsebesi, nagyszebeni és kőhalmi rendházait, a többi kolostorméretű intézményük nem elkülönített missziós tevékenységét így választja el missziós jellegű rendházaiktól: „Mitteb Verwendung der in Siebenbürgen fürseyenden Franciscanem mit Ausnahm jedoch deren allschon obangemerkten Missionen nämlichen Ordens.” 53 „Mittels Verwendung der in Siebenbürgen ßrseyenden Franciscanem mit Ausnahm deren allschon obangemerkten Missionen nämlichen Ordens." 54 Vö. Mk 6,7. 71
