Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években
Kovács Kálmán Árpád kai életben a katolikum és a Habsburg-pártiság mindinkább egyet jelentett. Li- pót diplomája nem ismerte el az erdélyi fejedelemség szuverenitását, hanem a királyi korona jogán birtokolt tartománnyá tette, s élére a gubernátort (későbbi kifejezéssel élve főkormányzót), illetve a Guberniumot (főkormányszéket) állította. Bár a diploma szerint a felekezetek egymáshoz való viszonyában nem történt változtatás, a katolikusok megbékítésére a Diploma Leopoldinum elrendelte, hogy a katolikusok Kolozsvárott új templomot építhetnek imaházuk helyén (de szigorúan csak a saját költségükön a többi vallás jogainak sérelme nélkül),29 Fehérvárott pedig megújíthatják Báthori Kristóf leromlott templomát, valamint ugyanazon szabadsággal gyakorolhatják vallásukat és építhetik templomaikat, mint a többi bevett vallások hívei, tehát ha kevesen vannak és jövevények, akkor magánúton, ha számosabbak, akkor nyilvánosan. Ez utóbbi rendelkezés elméletileg (protestáns felfogás szerint) elhárított minden akadályt a katolikusok vallásegyenlősége elől. Ezek az engedmények mégsem elégítették ki a katolikusokat, akik sérelmeik ügyében a Diploma rendelkezése (3. pont) alapján tárgyalásokat folytattak a protestánsokkal. Ezek kudarca után uralkodói döntőbíráskodás igyekezett a vitát rendezni. A Habsburg-érdekek erdélyi meghonosítása magával hozta a katolikusok sérelmeinek fokozatos érvényvesztését, sőt olyan további térnyerést is, amely a katolikus felfogás szerint a valós vallási egyensúly megteremtését szolgálta. Természetesen a katolikusok ezt nem a bevett vallások közötti egyensúlyként, hanem a katolikus és a nem katolikus vallások közötti egyensúlyként értelmezték.30 A katolikus térnyerés legfontosabb dokumentumai azok az általában uralkodói oklevelek, diplomák formájában kiadott iratok voltak, amelyeket a kortársak külön-külön is Diploma Leopoldinumként emlegettek. Közkeletű elnevezéseiken ezek a következők voltak: az 1693. április 9-i vallásügyi pótdiploma; az 1693. május 14-i Alvincziana Resolutio (Alvinczi-féle döntés); az 1699. február 16-i első uniós diploma; az 1699. szeptember 5-i katolikus pótdiploma és az 1701. március 19-i második uniós diploma. Témánkba vágó legfontosabb rendelkezései a következők voltak. A vallásügyi pótdiplomában úgy rendezték az egykori katolikus javak kérdését, hogy a rendek ígéretet tettek arra, hogy 15 ezer forinton visszaváltják a kolozsmonostori uradalmat, és odaadják azt katolikus egyházi célokra. Az Alvincziana Resolutio elrendelte Kolozsvárott a piactéri unitárius templom átadását a katolikusoknak (ami azonban csak 1716-ban valósult meg), a jezsuita rend kérdésében pedig kimondta, hogy a katolikus ifjúságot megfelelő szemé29 Sajátos módon Bethlen Miklós kancellár a bécsi udvarban folyatott tárgyalásai során a bécsi béke jogbiztosító formuláját vetette be Erdély Habsburg-alkotmányába, ezúttal azonban a kolozsvári reformátusok és unitáriusok védelmében. 30 Bíró (2007) 118-119. 66
