Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években
Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750-es 1760-as években (közéjük értve a keresztelés, esketés és temetés szertartásait is) az úgynevezett artikuláris helyekre korlátozása és a földesúri pap nélküli (legfeljebb hivatalos lelkészi állás nélküli káplánnal betöltött) magánkápolna-tartási jog (saját maga és háznépe számára) a protestáns lelkészekjelentős, az 1681-es és 1687-es törvényekben nem szereplő településeken élő rétegét fosztotta meg a nyilvános közjövedelmek élvezetétől. A protestáns egyháztörténeti irodalomban bevett toposz szerint a nyilvános és a magán vallásgyakorlat megkülönböztetése a magyar jogban addig ismeretlen dolog volt.17 Véleményem szerint ez így nem igaz. Régóta ismert tény, hogy az erdélyi példa mennyire erős befolyást gyakorolt a magyarországi lelki életre. így történt például a bevett vallások lelkészeinek kvázi nemesként való elismerésében, az 1705-ös szécsényi kuruc kongregáció azon rendelkezésében, amely az erdélyi Approbata Constitutiones nyomán kimondta, hogy a vegyes lakosságú településeken (a korábbi) templom a többségi felekezeté, de a többségi felekezetnek segítenie kell a kisebbet saját istentiszteleti helye (temploma) felépítésében.18 Márpedig Erdélyben a vallási türelem és a tömbvallás jellegek1'1 együtteseként ilyen jogértelmezés ismert volt, és ez a Diploma Leopoldinum első, 1690. október 16-i változatában helyt is kapott. Bár a Habsburg-abszolutizmus kiépítése Nyugat-Európához képest igen jelentős fáziskésésben volt, mégis esetében egy nemzetközi kitekintéssel rendelkező politikai20 rendszerről van szó, így a hasonló külföldi példák hatása sem kizárt.21 A Rákóczi-szabadságharc a protestáns templom(vissza)foglalásokkal és 600 újjáéledő gyülekezettel újra országos üggyé tette a vallás ügyét, mivel a szatmári béke ígéretet tett a vallásszabadság és a protestáns egyházi vagyon tiszteletben tartására, valamint a vallási sérelmek rendezésére. Ezt az ígéretet a trónra lépő III. (VI.) Károly is magára nézve kötelezőnek ismerte el. Az udvar azonban a helyzet rendezésében a „motus rebellionis” előtti állapotokat tekintette iránya17 Kritika nélkül veszi át például ezt a nézetet Fata Márta is tanulmányában: Fata (2007) 540. 18 Marton-Jakabffy (1999) 43. 19 Példaként hozható a római katolikus mint a székely Szentföld tömbvallása vagy az evangélikus mint a szászság tömbvallása. 20 Marton-Jakabffy (1999) 42. 21 További vizsgálatra érdemesnek látom azt a kérdést, hogy magán- és nyilvános vallásgyakorlat megkülönböztetésében mennyire hatott a francia példa (az 1594-es nantes-i edictum és annak 1685-ös visszavonása), valamint az 1648 után létrejövő birodalmi példák. Pl. Auersperg erdélyi gubernátor 1771. október 1-jei előterjesztése egyik fő vonala a német birodalmi fejedelemségek példáinak sorakoztatása, ahol a katolikus államhatalom jogállásánál fogva beleszólhat a hatalmuk alatt élő tolerált ágostai hitvallásúak ügyeibe. (MNL OL F36172r-187v) Ezek csak a katolikus példák, de arról sem árt megemlékeznünk, hogy a protestáns Angliában a 19. századi emancipációig a katolikusok számára tilos volt a templomépítés. 63
