Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Szilágyi-Kása Anikó: Nomen est omen (?) Felekezeti névadás a 18. századi Veszprém megyében
Szilágyi-Kósa Anikó Az alapvető névhasználati különbségek tehát nem feltétlenül a leggyakrabban használt nevek esetében, hanem a névanyag teljes változatosságában, illetve a kevésbé megterhelt nevek körében voltak jellemzőek. 5. Összegzésképpen A két, egymáshoz közeli Veszprém megyei település különböző felekezetű egyházközségeiben tapasztalt névadási különbségek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a 18. században a katolikus névadást a családi-társadalmi kötöttségekhez való erősebb ragaszkodás (egyben az ebből következő „mozdulatlanság”), míg a reformátusok névhasználati szokásait kevesebb közösségi kötöttség (ezáltal nagyobb innováció) jellemezte. A gyakori férfinevek között szembeötlő ajános abszolút vezető szerepe mindkét felekezet esetében - bár ugyanazon név használatakor a két közösség számára a névhez kötődő más-más asszociációk jelenhettek meg: a reformátusoknál Keresztelő János személye és példája, míg a katolikusoknál a kalendáriumokban szereplő számos János nevű szent (köztük mindenekelőtt Nepomuki Szent János). A névanyag vizsgálatából kitűnt, hogy a József és a Márton katolikus, míg a Péter, a Pál és az Ádám jellemzően inkább református névnek számítottak. A reformátusok névhasználatára általában jellemzőnek tartott (ritka) ószövetségi nevek (pl. a Dániel, Mózes, Sámuel) a vizsgált névanyagban csak a kevésbé frekventált keresztnevek között fordultak elő. Részben ugyanez állapítható meg a női nevek esetében is. Mindkét felekezet „közös” neveinek tekinthető az Anna és a Katalin, míg a Mária katolikus, az Éva, a Judit, a Zsuzsanna és a Sára református név. A lányoknál azonban egészen feltűnő az ószövetségi névanyag jelenléte még a gyakoribb nevek között is, illetve néhány, sokáig kizárólag a reformátusok által használt egyházi név (pl. Márta, Rebeka). Jól érzékelhető, hogy a reformáció névhasználatot megújító hatása sokkal inkább érvényesült a női, mint a férfinevek választása esetében. így tehát a bevezetőben feltett kérdésre egy többé-kevésbé ökumenikus válasz adható: a vizsgált anyakönyvek alapján a 18. századi Veszprém megye különböző felekezetű népességének névhasználatát legalább annyi hasonlóság kötötte össze, mint amennyi különbség elválasztotta, de a feltehetően későbbi, élesebb felekezeti elkülönülés jelei már ekkor megmutatkoztak. 296
