Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Hermann István: A veszprémi római katolikus egyházmegye helynökei 1700 és 1777 között
Hermann István Dravec József meglehetősen későn, 35 évesen fejezte be teológiai tanulmányait a nagyszombati Collegium Rubrorumban, Ezt követően a Fejér megyei Pázmándra került plébánosnak, majd a szomszédos Válón működött, ahol a kanonokká kinevezett Pöstyéni Mihály utóda lett. 1737-ben esperessé nevezték ki, s szokatlanul hosszan, 18 évig volt a fehérvári kerület vezetője. 1749-ben, a cím életre hívásakor neveztek ki tiszteletbeli kanonoknak. 1755-ben, Kozorics Ferenc plébános kano- noki javadalomhoz jutását követően került Veszprémbe, ahol plébánosként és ideiglenesen a veszprémi kerület espereseként működött, s csak három évvel később, 1758-ban jutott be a káptalanba, azonban egyből olvasókanonok és helynök lett. Ekkor 61 éves volt, kortársainak többsége már elhunyt, vagy a visszavonulás lehetőségét fontolgathatta. Helynökként szolgálta előbb Bíró Mártont, majd Koller Ignácot, végül az utóbbi halálát követően káptalani helynökként vezette az egyházmegyét 1773 és 1777 között. A források tanúsága szerint Bajzát József, bár helynökké nem őt, hanem Horvát Pált nevezte ki, tanácsaira mindig számított. 1779-ben hunyt el 82 éves korában. 1758 májusában az elhunyt Szentimrei Szabó Ferenc olvasókanonok javadalmát a püspök Dravec József veszprémi plébánosnak adta, egyúttal kinevezte Lenti István mellé helyettes helynöknek is. Ekkor Kozorics Ferenc már halálos beteg volt, és Sárkány Gábor egészsége is megrendült. Év végén került sor a helynöki tisztségben a váltásra, ennek körülményeit már korábban ismertettem, megjegyzendő, hogy ekkor már sem Kozorics, sem Sárkány nem éltek. Az új helynök személye biztosította a század harmadik harmadában az egyházmegye kormányzatának folyamatosságát. Dravec József együttműködése a főpásztorával annak élete végéig kiegyensúlyozott maradt, s elmondható ez az 1760-tól koadjutor püspökként az egyházmegyébe került Koller Ignáccal való kapcsolatára is, aki ordináriusként megerősítette őt helynöki tisztségében. A „FIATAL GENERÁCIÓ” ELŐTÉRBE KERÜLÉSE BÍRÓ MÁRTON PÜSPÖKSÉGÉNEK UTOLSÓ ÉVEIBEN Dolgozatom hátralévő részében Bíró püspökségének utolsó éveire szeretnék kitérni. Az 1750-es évek második felében egyfajta irányváltás figyelhető meg Bíró Márton személyi döntéseiben. Míg a korábbi években támogatottjai a káptalanból és az esperesi karból kerültek ki, s ennek megfelelően többnyire életük negyvenedik éve körüljártak - sikeres lelkipásztori és egyházigazgatási gyakorlattal rendelkeztek, s ennek köszönhetően kerülhettek a főpásztor figyelmébe -, addig életének utolsó éveiben Bíró támogatottjai alig rendelkeztek 244
