Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Hermann István: A veszprémi római katolikus egyházmegye helynökei 1700 és 1777 között
Hermann István tett arra, hogy kanonoki javadalmától is megfossza Bírót.17 A súlyosnak tűnő konfliktus ellenére a két személy viszonya hamar rendeződhetett, hiszen kevéssé képzelhető el, hogy 1740-ben a püspök akarata ellenére adományozta volna az uralkodó Bíró Mártonnak a nagypréposti javadalmat. Orosz Pál és Bíró konfliktusa a Padányi által építetett nagypréposti ház körül történtekben csúcsosodott ki.18 Ez vezetett 1746-ban Orosz Pálnak a helynöki tisztségről történt leváltásához. Az EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI PADÁNYI BÍRÓ MÁRTON PÜSPÖKSÉGE IDEJÉN Padányi Bíró Márton személye és kapcsolatai nem csupán a fentebb írottak miatt érdemesek a közelebbi vizsgálatra, hanem azon oknál fogva is, hogy a személyéhez kötődő bőséges forrásanyag lehetővé teszi kapcsolatainak és döntéseinek elődeiénél részletesebb bemutatását. Az alábbiakban kísérletet teszek a főpásztor szűkebb munkatársi körének meghatározására és annak bemutatására, hogy milyen eszközök álltak Bíró rendelkezésére támogatottjai karrierjének építésében. Elöljáróban meg kell említeni, hogy alapvetően meghatározta Bíró Márton mozgásterét az a tény, hogy kinevezését követően egészen 1755 januárjáig, azaz majd egy teljes évtizeden keresztül - üresedés híján - nem volt lehetősége kanonoki javadalmak adományozására. Ez több esetben szokatlan lépések megtételét, mondhatnánk, a megszokottól eltérő stratégia kialakítását követelte meg a főpásztortól. Az 1755-öt követő öt év alatt azután a káptalan teljes egészében megújult. Ez utóbbi időszak hét kinevezését vizsgálva egyrészt a fennálló helyzet normalizálásának szándékát, azaz az egy évtized alatt kialakított belső munkatársi kör tagjainak megfelelő javadalomhoz juttatását figyelhetjük meg, másrészt pedig egy feltűnően fiatal papokból álló kör felkarolását és helyzetbe hozását láthatjuk. A részletesebb vizsgálatot kézenfekvő a hattagú káptalan 1744. évi java- dalmasaival kezdeni. A káptalan tagjai Acsádi Ádám püspök halálakor egy kivétellel a veszprémi egyházmegye lelkészkedő papságából kerültek ki. A kivétel, Dubnicai István Acsádi udvari papja volt. Rajta és Bírón kívül a kanonokok kinevezésük előtt esperesi tisztséget viseltek, rendelkeztek tehát egyház-igazgatási gyakorlattal manus Vicariatum fere per quatuor annos gestum humillime una cum sigillo Papce resignavi.” VÉL I.1.39.b. tóm. 1.205. 17 A püspöknek a Helytartótanácshoz írott, 1739januárjában kelt levelét ismerteti Petrák 1949.33. 18 Ezt és a többi konfliktust is részletesen bemutatja Lukcsics-Pfeiffer 1933. 96-100. 234
