Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)

Siptár Dániel: A monasztikus szerzetesség megújulása a Veszprémi Egyházmegyében

A MONASZTIKUS SZERZETESSÉG MEGÚJULÁSA A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYÉBEN

egy_egy működő monostorának adományozta, igen gyakran kárpótlásul azért cserébe, hogy azok a török elleni háborúkhoz nagyobb összegekkel járultak hozzá.29 Bakonybél felélesztését azonban a Lendvay Piacid pannonhalmi főapát30 által 1693. április 30-án kinevezett címzetes bakonybéli apát, Göncz Celesztin pannonhalmi perjel31 határozta és indította el.32 Bakonybél tehát nem fiókapátság lett felélesztése folytán, hanem az maradt.

Vele párhuzamban és a fent vázolt átlagos esettől szintén eltérően Zirc is az egyik címzetes apátjának szándékából indulhatott meg az újjáalakulás útján. Héderváry János pozsonyi kanonok,33 címzetes zirci apát ugyanis 1659. október 20-án önként lemondott apáti címéről, valamint a hozzá kapcsolódó javakról és jogokról Matthgeus Kollweis lilienfeldi apát34 javára.35 Zirc tehát külföldi monostor fiókapátságaként éledt fel, de nem az uralkodó anyagi támogatásáért cserébe. Tihany példája azonban meglehetősen közel áll az átlagos esetekhez, mindössze időbeli eltéréssel: Altenburg monostora nem a török elleni háború, hanem az új határok ezt követő erődítésének költségeihez járult hozzá. 1701 nyarán ugyanis Rajmundus Regondi altenburgi apát36 10 000 forintot ajánlott fel I. Lipótnak Arad vára megerősítésére azért cserébe, hogy a tihanyi apáti cím megüresedése esetén őt nevezze ki az akkori címzetes apát, Telekesi István egri püspök37 utódjául. Neki pedig 6000 forintot fizetett azonnali lemondásáért, így 1701 szeptemberében már sor került tihanyi beiktatására is.38

Látható tehát, hogy a három monostor felélesztését egymástól eltérő tényezők motiválták. Míg Héderváry kanonokot a ciszterci rend magyarországi visszatelepítésének önzetlen célja vezérelhette,39 addig Tihany esetében az apátság újjáélesztésének következtében várható jövedelemnövekedés lehetett a fő kiváltó ok. Bakonybél példája a kettőt ötvözni látszik: úgy tűnik, hogy a helyszín bencésekkel történő újbóli benépesítésére éppúgy vágyott a főapátság

29 Hermann (1982) 321. Vő. Sörös (l91l) 5.

30 Működésére lásd Molnár Szulpic (1906) 115-119.

31 Életére és későbbi főapáti működésére lásd Németh (1907) 16-19.

32 Sörös (1904) 25-26. A kinevező oklevél uo. 522. (Oklevéltár 68. sz.) Lásd még Molnár Szulpic (1906) 116.

33 Horváth (1930) 83-84.

34 Az apát működésére és Lilienfeld monostorának korabeli történetére ld. Mussbacher (1975); Gottwald (l88l) 178-181.

35 Legújabban (a korábbi szakirodalomra és kiadott forrásokra való hivatkozással) Siptár (2009a) 304-305.

36 Burger (1862) 95-100.; Sörös (1911) 35.

37 Sugár(1984)371-393.

38 Sörös (l91l) 6-7., 707-711. (Oklevéltár 1-2. sz.); Erdélyi (1908) 99-100., 829. (Oklevéltár 304. sz.)

39 Siptár (2009a) 304.

169