Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
V. László Zsófia: ,,A’ meg-holtnak életéből az élők tanúságot végyenek”. Halotti beszédek elterjedése Magyarországon és Erdélyben
V. László Zsófia um professzora, de ennek hiányában is többnyire jó útmutatást adnak a különböző életrajzi, irodalmi lexikonok.26 Sokat elárul az elhunyt és a beszélő vallásáról az is, hogy milyen felekezetű templomban zajlott a szertartás, ami ugyancsak rendszeresen megjelenik a címlapokon. Amennyiben az elhunyt a végrendeletében utasítást adott arra vonatkozóan, hogy ki vagy hol búcsúztassa, biztosak lehetünk benne, hogy a saját hite szerint való személyt és helyet választott. De a család is nagy valószínűséggel tiszteletben tartotta az elhunyt hitét. Ráadásul a kortársak személyes tapasztalata is az volt, hogy érdemes azonos vallású házastársat választani, elég csak Bethlen Miklós leendő feleségével szemben támasztott követelményeire vagy Bethlen Kata életének viszontagságaira gondolnunk.27 Ebben az esetben pedig az özvegy vagy a hátramaradt gyermekek számára nem lehetett kérdéses, hogy a saját felekezetűk szertartása szerint fogják a temetést megrendezni. Más a helyzet azokban az esetekben, ahol a temetés országos jelentőségű esemény volt, mint például az uralkodóház tagjainak búcsúztatása. Ilyenkor az ország apraja-nagyjának érdekében állt részt venni a reprezentációban, azzal, hogy megemlékeznek a halottról. Mária Terézia tiszteletére például az öt katolikus búcsúztatón kívül, 1780-ban a pozsonyi evangélikus gyülekezet adott ki egy beszédet, 1782-ben pedig egy gyűjtemény is megjelent Kolozsváron, amely Baló Bálint fogarasi református lelkész, Szatmári Pap Mihály a kolozsvári református kollégium teológia tanára, ifjabb Verestói György kolozsvári és Gyöngyössi János újtordai lelkészek, valamint a szigeti28 református gyülekezet parentációit tartalmazta. Mindezek alapján a búcsúztató és az elhunyt vallását általában azonosnak tekintettem, ha viszont valami ennek az ellenkezőjére utalt, azt jeleztem a táblázatban. A vallási összetétel szempontjából a református felekezet túlsúlya érződik. Ha nem is szűkítjük le Erdélyre a vizsgálat tárgyát, akkor is szinte elhanyagolható a más vallásúakról szóló beszédek száma. Összességében 239 református, 40 katolikus, 24 evangélikus, 12 unitárius nyomtatványt találtam, és 28 esetben nem sikerült azonosítani a vallást. Az elhunytak személye szerint 132 református, 28 katolikus, 16 evangélikus, 9 unitárius nőről szólnak a parentációk, 16 személy vallása pedig azonosítatlan maradt. Ez leginkább olyankor fordult elő, ahol semmilyen információ nem állt rendelkezésemre. Máskor a különböző felekezetű lelkészek, vagy a lelkész vallása és a búcsúztató helyszíne nehezítette az azonosítást. A református Benkő József például a nagyajtai unitárius templomban búcsúztatta el Tornya Borbálát. Amennyiben 26 A szerzők beazonosításához a MAMÜL, a Magyar Életrajzi Lexikon, az Új Magyar Életrajzi Lexikon és Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című kiadványokat használtam. 27 Bethlen Kata (1984) 11-32., 40-53.; Bethlen Miklós (1955) 214. 28 Valószínűleg a későbbi Máramarosszigetről van szó. 148
