Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Mihalik Béla Vilmos: Katolikus megújulás a Jászságban (1687–1746)
Mihalik Béla Vilmos Feltételezhető, hogy bár ezek a konfliktusok eltérő szinteken (földesúr, egyházmegye, plébános, közösség) zajlottak, egymásra mégis hatással voltak, így feltehetőleg kihathattak a helyi hitéletre is, ahogy Csomortányi Imre és a helyi vallásos társulatok közti fizetés kérdésének szabályozása is erre utalhat. A közösségek szertartások és hitélet terén mutatott aktivitását az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv alapján vizsgálom meg. Hitélet Mindenekelőtt a legfontosabbnak tekinthető a szentmisék szerepe. Bár általában véve a jászok vallásosságát dicsérően említették a vizitátorok az 1746. évi egyházlátogatás során, egy-egy elhajlást azért regisztráltak. Jászapátiban például az okozott gondot, hogy a hívek nevetgéltek, fecsegtek a szentmise alatt. Hasonló probléma volt Jászjákóhalmán is, ahol ráadásul - bár a szentmisét látogatták - a prédikációt és a katekéziseket elhagyták az emberek. Jászberényben a szentbeszédeket főleg a fiatalabbak hagyták ki. A hittanoktatás az iskolamester és a plébános együttes feladata lett volna, előbbi szombaton a fiataloknak, míg utóbbi vasárnap délután a felnőtteknek tartott volna katekézist. Jászapátiban azonban a plébános például a körmeneteket is felhasználta a katekizálásra. Mint előbb is láthattuk, a hívek azonban nem mindig vettek ezen tevékenyen részt, hisz a jákóhalmiak például ritkán látogatták a hitoktatást. Az iskolamester másik működési területe, az oktatás is sokszor szenvedett hasonló hiányosságot. Jászdózsán hiába volt egy jó iskolamester, annak otromba viselkedésű felesége miatt a lakosok nem szívesen engedték az iskolába gyermekeiket. Jászapátiban viszont a mester nem volt hajlandó tanítani, mivel a lakosság önkényesen csökkentette és visszatartotta fizetését.35 Több helyen a körmenetek okoztak gondot. Jászladányban, és a hatezer fős Jászberényben a plébánosok egyszerűen beszüntették a körmeneteket a sok botrány miatt. Jászladányban a hívek többsége nem vett részt a körmeneten, a fiatalok pedig nem voltak hajlandóak a körmeneti zászló hordozására. Jászberény esetében a vizitátorok csak annyit jegyeztek fel, hogy a hívek minden ájtatosságot feledve, botrányosan viselkedtek a körmenet alatt.36Jászjákóhalmán csak úgy tudott a plébános találni valakit, aki hajlandó volt a körmeneti zászlót vinni, hogy borban fizetett érte.37Jászapátiban ezzel szemben rendben zajlottak a körmenetek, csak - Jákóhalmához hasonlóan - a körmeneti zászló hordozására 35 Mihalik (2012) 137. 36 Mihalik (2012) 136. 37 EÉL Can. Vis. nr. 3414. Districtus Heves (1746) pag. 89. 104
