Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Mihalik Béla Vilmos: Katolikus megújulás a Jászságban (1687–1746)
Mihalik Béla Vilmos szertartásért ötven krajcárt, míg halotti prédikációval együtt egy tallért kaptak. Emellett járt még valamennyi a szántóföldekről, kaszálóról is.29 Több ponton összecseng a Kageneck-féle leírás az 1697. évi jászfényszarui plébánosi konvencióval. A párbért a szolgáknak felerészben kellett megfizetni, így válik érthetővé Kageneck leírása a párbér egy vagy fél kilás megadásáról. Ráadásul a pénzt két részletben kellett megfizetni, a szokás szerint Szent György és Szent Mihály napra. A plébánossal kötött egyházközségi szerződés ezeken kívül még számos más tételt is felsorolt Jászfényszarun: őszi és tavaszi vetésből megadott mennyiség, egy hizlalt sertés, különféle mértékben só, túró, faggyú, vaj, hús, bor. Ezeket a természetbeni juttatásokat munkajáradékok egészítették ki: favágás és hordás, kaszálás, kertművelés, szántás-vetés, őrlés, levélhordás. A stóladíjakban volt némi eltérés. A fényszarui szerződés nem rendezte a keresztelés utánjáró stóladíjat. Esketésre a szegényebb lakosoktól fél tallért, legfeljebb három máriást kérhettek, míg a módosabb gazdáktól hat máriást vagy két rajnai forintot.30 Egyszerű temetésért 16 poltura (vagyis 8 garas), olvasó miséért fél rajnai forint, énekes miséért egy rajnai forint, prédikálásért egy tallér járt.31 Bár a temetés jobban differenciált volt a fény szarui konvenció esetében, a stóladíj is nagyjából megfelelt a Kageneck által leírtaknak. A plébánosok jövedelme érzékeny pont volt a plébános és a helyi közösségek kapcsolatában, jól mutatja ezt Csomortányi Imre jászapáti plébános és híveinek ellentéte. 1712-ből csak egy töredékes, Telekessy István egri püspök által is ellenjegyzett konvenció ismert, amely azonban feltehetőleg egybevágott a jászfényszarui megállapodás tendenciáival. Ez tíz szekér szénát, tizennégy szekér fát, évi három forintot húsra, három rajnai forintot gyertyaviaszra, és egy jó hízó sertést írt elő, egyebekben helyben hagyta a korábbi, általunk nem ismert egyezséget.32 1720-ra azonban Csomortányi Imre plébános és a hívek között konfliktus tört ki, amely odáig fajult, hogy a plébános előbb el akarta hagyni szolgálati helyét, majd a lakosokat az egri szentszék elé idéztette. Az ügyben ráadásul némi jogi huzavona támadt a földbirtokos Német Lovagrend és az egri püspökség között, hogy kinek van bírói illetékessége az ügyben. 1721 tavaszán a jászapátiak küldöttséget menesztettek a püspökhöz, hogy az új fizetési egyezség ügyében tárgyaljanak a püspökséggel. A város bírája, Radics Márton azonban olyan utasítást adott a városi követeknek, hogy a párbér fizetését ne ígérjék meg. Ez arra utal, hogy a konfliktus egyik kiváltó oka a párbér megfizetése körüli nézeteltérés 29 DOZA U155/3. föl. 145v. 30 Két rajnai forint ért egy tallért. A három máriás kb. egy rajnai forintot ért. 31 Jászfényszaru község közgyűlésének iratai, Közgyűlési jegyzőkönyvek I., pag. 1-2. MNL OL Mikrofilmtár 21377. d. 32 EÉL AV nr. 1260. 102
