Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez

Hende Fanni A másik oldalán látható a földgömb, körülötte felhők és egy rózsa a Constantia et fortitudine felirattal.207 Budán az Öreg-templomig tartó menet során szórtak arany- és ezüstpénzt. Mindkét forrásban olvasható, hogy a pénzszórókhoz rendeltek a státusok és rendek közül néhány embert és katonát, akik ügyeltek a rendre. Ahogy a későbbi II. József római királlyá koronázásának egyházi szertartá­sában is találunk egyező elemet, úgy a világi ceremóniában is felfedezhetünk a magyar koronázási hagyományra gyakorolt hatást. Az ökörsütést és a pénz­osztást említi Goethe,208 bár a magyarországi hagyományban a pénzosztás az Aranysarkantyús vitézek lovaggá ütésének helyszínére vonuló koronázási menet során történt, míg Frankfurtban a lakoma előtti egyik látványosság volt az ökörsütéssel együtt. A pénzszórásnak nemcsak átvitt értelme volt - a király bőkezűségének megnyilvánulása -, hanem biztonsági oka is. Prágában már a 11. században éltek e praktikával, amelynek köszönhetően a kíváncsi tömeg nem tehetett kárt a hercegben, mivel a pénz összeszedésére figyelt.209 6. 2. Az Aranysarkantyús vitézek A középkorban a lovaggá ütés mellett a király ítéletet is mondott, ezzel a két szimbolikus aktussal kezdte meg uralmát.210 A lovaggá ütés mutatja, hogy a király a legfőbb hadúr az országban, az ítélkezéssel pedig a legfőbb bírói ha­talmát kezdi gyakorolni. Ez a két aktus kapcsolatot teremtett az egyházi szer­tartás keretében elmondottakkal. Az említett ószövetségi bölcs királyokra utalt az igazságos ítélethozás, a szegények és árvák védelmére történt a hadvezéri jogkör gyakorlása. Azért gyakorolhatta ezeket a jogait - a világi ceremónián még szimbolikusan -, mert korábban az érsek felkenése által „átváltozott” és erről, Fügedi szavaival élve, „tanúbizonyságát" is adta a világi részben.211 Fügedi Erik szerint a koronázást követő ítéletmondás első említése I. Ulászló idejéből való, a király koronázást követő bírói tevékenysége azon­ban már IV. Béla idejében is gyakorlat lehetett.212 Az 1527. évi koronázást leíró röplapban I. Ferdinánd az uralmát „csak" nemesifjak Aranysarkantyús lo­vaggá ütésével kezdi meg, a bíráskodás elmaradt.213 Érdekes, hogy a magyar tanácsosok Ferdinánd számára benyújtott tervezetében szerepelt az igaz­ságszolgáltatás is, nemcsak a lovagavatás.214 A bíráskodást sem III. Károly, 207 Thury (1903-1904), II., 10-11. 208 Goethe (1965), 187. 209 Bartoniek (1939), 126. 210 Fügedi (1984), 260. 211 Fügedi (1974), 59. 212 fügedi (1984), 270-271. 213 fügedi (1984), 258. 214 Pálffy (2008), 501.: „In quo quidem Franciscanorum templo erigi debebit thronus, quem ubi Sua Serenitas conscenderit, [CP 16a.] aliquamdiu ibi immorabitur jus dicendo et [CP 16b.] equites 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom