Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Ad dignitatem regiam sublevetis megtestesítőjeként írja le a koronát, mikor azt a tökéletesség jegyeivel mutatja be.103 Ennek eszközei a számmisztika104 és a korona kör alakjának megemlítése. A koronán lógó láncok összeiitődésének hangja pedig emlékezteti az uralkodót „az emberi és az isteni igazság meghallgatására."105 Az ábrázolása, az író szerint, a kereszténység védelmére buzdítja a magyarokat.106 A magyarok számára a kora újkorban nemcsak a király legitimitását biztosította a Szent Korona, hanem, Decsy tanúsága szerint, gyógyító erőt is tulajdonítottak a korona megérintésének.107 A koronaőr a jogart az „igazság és jog vesszejének" nevezi, az országalmában pedig a szerencse forgandóságát látja.108 Decsy Sámuel a jogarról rajzot is közöl művében, majd megállapítja, hogy a magyar jogar különbözik más európai országok koronázási jogaraitól. A magyar ékszer buzogány alakú, míg nyugati társai pálca formájúak. Azonban megjegyzi, hogy Szent Istvánt még egy dárda formájúval ábrázolták.109 Turócit és Bonfinit idézve meséli el a kardfelkötés hagyományának eredetét. E szerint a pogányság visszaállításáért harcoló „Somogyi Hertzeg Kúpa" ellen aratott győzelem emlékére tartották meg Szent István kardját, és rendelték el, hogy a következő királyokat is felövezzék vele.110 Ezzel a történettel igazolja a király hitvédelmére tett kötelezettségvállalását a négy égtáj felé történő vágásokban. Keresztély Ágost érsek az egyik beszédében a kardot a szigor, a jogart a kegyesség és kegyelem megtestesítőjeként ábrázolta. A király szeretettel, és nem szigorral törekszik a királyságot irányítani, ezt pedig a szertartásban a kard hüvelybe helyezése és a kard helyére a kegyesség jogarának kézbe vétele jelenítette meg.111 A vonulások rendjénél említettem, hogy két kard volt a koronázásokon. A kivont és a hüvelyben lévő kard már a középkorban is megvolt, hiszen II. Ulászló koronázásáról fennmaradt Bonfini tudósítása, amelyet Szabó Péter is megvizsgált, s eszerint Kinizsi Pál vitte a kivont kardot, és Geréb Mátyás az aranyhüvelybe dugott kardot.112 A kivont kardnak a nyugat-európai monarchiákban is fontos szimbolikus jelentése volt. Franciaországban az uralkodó legfőbb hadúri mivoltát tükrözte, 103 Teszelszky (2009), 279. 104 Katona (1979), 224.: „Azt hiszem nem hiába rendezték el ezt így, ugyanis a csúcsok, drágakövek, ábrák, aranyozott függelékek számában pontosan és következetesen a kilences figyelhető meg." A háromszögekben és négyszögekben pedig a „párosnak és páratlannak, vagyis az egész számsornak a teljessége és tökéletessége fejeződik ki." 105 Katona (1979), 224. m Katona (1979), 224. 107 Decsy (1792), 42. 108 Katona (1979), 226. 109 Decsy (1792), 50. 110 Decsy (1792), 55. 111 Thury (1903-1904), II., 10. 112 Szabó (2008), 49. 81
