Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN Az alábbiakban P. Hermann Engelbert morvaországi ciszterci szerzetes1 feljegyzéseit követve kísérhetjük figyelemmel az 1712. évi diéta főbb történéseit, így kirajzolódhatnak számunkra a szatmári kompromisszumot követő politika világának kontúrjai, melyek segítségével értelmezhetővé válik az egyházi rend tevékenysége is. Miután megismertük az 1712. évi diéta legfontosabb jeleneteit, röviden tekintsük át a magyarországi szerzetesség 18. század eleji helyzetét, hogy lássuk, milyen szűkebb környezetbe érkezett meg 1712 áprilisában szerzetesünk, milyen mozgástere volt a szerzetesi intézmények képviselőinek a magyarországi politikában. Ezt követően P. Engelbert feljegyzéseit segítségül hívva és más forrásokat is vallatva pillantsunk be az egyházi rend politikai tevékenységébe az 1712. évi pozsonyi diétán. Végül Hermann Engelbert munkáját mint történeti forrást vegyük vizsgálat alá, összehasonlítva az 1712. évi eseményeket megörökítő két másik beszámolóval. A fenti kérdések vizsgálatához Hermann Engelbert feljegyzésein kívül a kutatás által régóta ismert és nyomtatásban is rendelkezésre álló Lányi Pál gömöri alispán,2 valamint Bihar vármegye követeinek naplója3 szolgál fontos forrásul. Bár az 1712. évi ülésszakról nem ismerünk hivatalos naplót, az 1708-1715. évi országgyűlés iratanyaga természetesen az az évi eseményekre is sok forrás rejt.4 Az 1708-1715. évi pozsonyi országgyűlésről eddig nem jelent meg nyomtatásban monográfia, a kérdést az elmúlt több, mint száz évben azonban sokan vizsgálták. Kalmár János 2007-ben készült, egyelőre kézirat formájában 1 P. Hermann Engelbert (Engelbertus Hermann) 1675. január 27-én született, tanulmányait Teplában, Prágában és Velehrádban végezte. 1694-ben tett szerzetesi fogadalmat, majd 1699- ben szentelték pappá. 1700-tól novíciusmesterként, 1703-tól P. Nezorin Flórián velehrádi apát titkáraként tevékenykedett. 1744-ben halt meg. Békefi (1892), 45. 3. jegyzet. 2 Thury (1903-1904), 1-П. 3 OSZKK Föl. Lat. 560. A Bihar megyei közgyűlés Komáromi György alispánt és Ország Mihály jegyzőt jelölte követnek az 1712. évi ülésszakra (pag. 135), a megyét végül Komáromi mellett Bariok István királyi táblai ülnök képviselte (MOL N 50, Fase. Q, Ad Nr. 21). 4 MOL N 50 7
