Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András
Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XVIII> tulajdonítottam, akiről azt mondják, hogy a bíboros úrnál tartott audiencián apát urának jellemét és Sziléziában lévő hatalmát szerfelett felmagasztalta, és hozzátette, hogy a politikus rendben annyi előjognak örvend, hogy tiszteletének csorbulása nélkül nem foglalhat helyet az emberek olyan söpredékében, amely az alsótáblán össze szokott tódulni. Azt mondják, hogy a bíboros, a magyarok jóindulatát keresve, és mindenben kedveskedve nekik igencsak rossz néven vette ezt, ezért világosan, továbbá [p. 114.] igen erőteljesen szembement ezzel a petícióval, és a klosterbrucki prelátusnak azt mondta, hogy ez az újdonság a magyarok szemében gyűlöletes. 21-én ismét igen hosszú ülés volt, tudniillik reggel nyolc órától egészen délután négy óráig. <XVIII> 22-én, Szentháromság ünnepén102 tartották dicsőséges VI. Károly császár úr Magyarország királyává koronázásának ünnepét. Biztosra mondják azok, akik jelen voltak, és látták a frankfurti koronázást,103 hogy a magyarországi sokkal pompásabb volt annál, kiváltképp az igen nagy számban ünneplő főurak és a papság fényét illetően. A koronázás aktusa önmagában véve szerencsésen, rend szerint és minden bajtól mentesen végbement, a fentebb említetteknek megfelelően. Biztos, sőt nyilvánvaló, hogy a magyarok jobban örülnek ennek a királynak, mint ezelőtt bármelyiknek. Nyilvánosan kikiáltották, hogy ő az, akit Isten Magyarország felszabadításával megbízott és kijelölt. Sőt ezen a napon még az öreg herceg nádor is, aki az asztalnál, a király bal oldalán ült, két kézzel fogta poharát, állva kiitta azt, és eközben így kiáltott: „Éljen a királyunk, akire mindig vágytunk, és mindig szerettünk!" Miután ezek a szavak elhangzottak, a tomboló és kiáltozó grófok és mágnások vivát kiáltásától akkora zaj keletkezett, hogy az egész fellegvár visszhangzott, [p. 115.] Ezért a magyarok oly nagy szeretettel ölelték meg a fejedelmet, mint akit példamutató és szeretette méltó természete, lelki díszei és egyszerű erényei nemcsak a magyarok és majd minden ember szemében, hanem az égiek szemében is kedvessé és szeretetté tesznek. És én magam is megfigyeltem e fejedelemben: Először a gyengéd szeretetet és igen mély tiszteletet a tiszteletreméltó szentségek iránt, mivel tegnapelőtt, Úr napjának estéjén,104 az egész igen hosszú vesperáson105 folyamatosan térdelt a szentség jelenlétében, ahol a 102 Szentháromság vasárnapja, Pünkösd utáni első vasárnap. 103 VI. Károly római királlyá koronázása 1711. október 12-én volt Frankfurtban. 104 Az elbeszélés ideje még nem tart itt, Úrnapja a következő csütörtökre esik, ekkor május 26-án volt. 105 Esti imaóra, más néven vecsernye. 156
